„Csábítás” – ez Németh Miklós annak a festményének a címe, amely elcsábított. Bevallom, nemigen ismertem a már 2012-ben elhunyt festőművészt ez idáig. Néhány művével Deim Pál műtermének a falán találkozhattam, akinek egyik legjobb művész barátja volt és aki kimagasló őstehetségnek tartotta. Érdekesség, hogy mikor megkérdeztük az idős művészt, hogy miért nem teszi ki a műtermében a saját alkotásait, miért a barátjáét, azt válaszolta, hogy, a sajátjait látva mindig ugyanazt festené. Őt inspirálta Németh Miklós alkotásaiból áradó őserő, spontán áradó téma választása, színpompás, lendületes ábrázolási módja. Mintha a művész valamennyi festményét egy csuklómozdulattal, egy nekifogással alkotta volna. A valóságban szinte mindig így történt, a közel tízezer mű esetében. Németh, hogy eltartsa családját, egy irodában dolgozott. A festészetre esténként és vasárnapokon jutott ideje. Egyetemi végzettsége nem volt, a festészetet egy szakkörben tanulta, ahol mesterei Márffy Ödön, Szalatnyai József, Ilosvai-Varga István voltak. Ez az ő életrajza röviden, legfontosabbak úgyis a festő művei, de a művész belső világára is kíváncsiak az emberek. Tudni akarják, hogy nézett ki a személy, milyen ember, hogyan festett, kik voltak a példaképei, mik voltak az ihletei, stb. Mindig a papír teljes felszíne érdekelte, az alkotás varázsa, a ritmusok, a színek lenyűgözték.
Deim Pál így jellemezte barátját: „Németh Miklós tanulmányai hosszú ideig eltartottak a festményei során. Ezzel a módszerrel mindig nehézségek voltak, mivel nem volt egyetemi végzettsége. 5 év helyett 15 évre volt szükség ahhoz, hogy uralkodni tudjon az emberi alak felett, úgy, ahogy az alkotó temperamentumához, stílusához szükségel. A tanulásból 10 000 kép eredményezett. Ez egy hatalmas harc volt. Az ezernyi gyenge képből pár száz kivalló művet összehozni csak azért lehetséges, mert a művész óriási önbizalommal rendelkezett. Nem véletlen, hogy önmagát a magyar Van Gogh-nak nevezni, ha van rá ideje és elegendő karton és szín is van – egy huzamban több képet is képes volt festeni es szünet nélkül dolgozni. Az agya olyan gyors volt, mint egy számítógép, mert a kéz nem áll meg, a festő érzelmei egyszerűen felrobbannak. Ezért nem látni javításokat a képeken, mert amikor a belső töltés, a láz álma véget ér, a kéz nem követi már ugyanúgy a parancsokat. Ilyenkor csak egy új képhez lehet hozzákezdeni. Ezért ilyen magas a hibaarány. Kárpótol minket a viszonylag kevés, furcsa, csak Németh Miklósra jellegzetes művei egy látomás erejével, amelyek – és ez nem túlzás – a magyar művészet csúcsára tartoznak. Németh Miklós talán Cézanne, Van Gogh és Csontváry utolsó maradványa, akik esőben, szélben, hidegben a művészi felszerelésükkel a hátukon olyan impulzusokat kerestek, melyek felcsigázták idegeiket és kielégítette festői ingereiket Két tulajdonságot emelnék ki: a panteista nézőpont és az ő színes lényét. Mindkettő ritka a magyar művészetben: az elsőről Csontváry, Egry, Nagy István, Gruber Béla, a másodikról pedig Csontváry és Szinyei, Rippl-Rónay és Gruber Béla voltak híresek. Németh Miklós tehát ritka tulajdonságokkal rendelkezett. Tehát akkor Németh M. művészete is naprakész? Igen, az. A művészet sokrétű manapság, csak úgy, mint a tudomány. Németh M. művészete is része annak, amelynek kezdeteit ma néhány külföldi művésznél látható.”
Németh Miklós csak festeni szeretett volna, túláradó szenvedéllyel, a teremteni vágyás robbanásszerű ösztönösségével.
Éppen ezért a közel hatvan éves életműben a legfőbb tematikai irányvonalak szinte változatlanok maradtak: a női akt, az ölelkező szerelmespár, a bohócok és harlekinek keserédes világa, a táj- és városkép, egzotikus országok furcsa, életkedvtől duzzadó szereplői és az önarckép állandó elemei úgy a hatvanas-hetvenes években készült munkáknál, mint legutolsó festményeinél. Németh Miklós magánmitológiája az élet örömét hirdette, olykor felhőtlenül boldog, gyermeki naivitással, máskor ironikus, önkritikus felhanggal.
A művészeti élet perifériáján alkotó Németh Miklós legtöbb műve sokáig padlásokon porosodtak, csupán néhány darab került állami vagy magán tulajdonban. A munkák mintegy 90% -a papírra vagy hullámpapírra készült. A képek többsége megalkotásuk óta restaurálásra várnak.
Most az életmű legkiválóbb darabjai kertültek bemutatásra a Virág Judit Galéria és a Bodó Galéria termeiben árusítással egybekötött tárlaton, mely 2022.szeptember 23-ig látható.