Az utóbbi években számtalan, időnként színjáték számba menő térdelést láthattunk a legkülönbözőbb helyszíneken. A legtöbb ellenérzést és galibát a sportpályákon, szponzoraik által térdelésre kényszerített sportolók látvány okozott.
De a legtöbb embert ezeknek a formális gesztusoknak a képmutatása és így kiüresedése irritál.
És most, ha a kamera egy villanásra mutatta csak, egy őszinte, manírok nélküli térdhajtást és odafordulást láthattunk Novák Katalin államfőnktől, aki a már nagyon idős Éger Edit mellé ereszkedett, mert az idős hölgy már nem tudott volna segítség nélkül felállni. Ebben a mozdulatban minden protokoll szabályokat félredobva benne volt az az emberi és szeretetteljes melegség, melyek a hétköznapokban csak családi körben gyermek és szülő, unoka és idős nagyszülő között nyilvánul meg.
Az államfő San Diegó-i otthonában kereste fel a magyar születésű, zsidó származású Edith Eger, azaz Éger Edit írót, pszichológust, aki végig szenvedte, de túlélte a holokausztot. Novák Katalin a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adta át a 95 éves terapeutának, aki a poszttraumás stressz szindróma kezelésében szerzett hírnevet. Éger Editet a saját, háborús időkben szerzett traumája okozta szenvedés enyhítésének szándéka indította el a pszichológusi pályán.
A náci koncentrációs táborban megélt időszakról szól A Döntés című, 2017-ben megjelent visszaemlékezés-kötete, amely a The New York Times és a The Sunday Times sikerlistáján szerepelt. Második könyve Ajándék – 12 életmentő lecke címen 2020-ban jelent meg. Éger Edit köszönetében, elmondta, hogy a magyar szív és lélek mindig élni fog, sokáig, hozzátéve, hogy ő mindig, amíg csak él, magyar lesz.
Kár, hogy ez kép csak egy villanásra jelent meg a képernyőn. Ennek be kellene járnia a világsajtót, mint az őszinte térdhajtás és odafordulás szimbóluma.