„Életemnek új korszaka kezdődött, amikor felismertem, hogy a dicsőség és a siker nem azonos. A siker a kivétel dolga. A tehetségé. Mutatvány, cirkusz, rekord, teljesítmény, egyéniség, különlegesség. A dicsőség a világosság, az egyetemesség, az értelem, az egészség, az igazság dolga. A siker a legkisebb, a dicsőség a legnagyobb ellenállás irányában fekszik. A siker embere a legkisebb ember, a dicsőség embere a legnagyobb ember. A siker helye az utca, a dicsőség helye szívednek titkos kamrája.” (Hamvas Béla)
„Nem akarok a további életemben úgy élni, mint Gulliver az óriások birodalmában. Dolgozni, építkezni, követ kőre rakni legjobb tudásom és meggyőződésem szerint, majd felülről egy „óriás” más „óriások” döntésére hivatkozva lenyúl és a hatalmas hüvelykujjával szétlapítja azt, amit évek során kemény munkával felépítettem. Teszi ezt gyakran indoklás nélkül…” beszél döntésének hátteréről egy ismerősöm, aki „lépett”.
Mitől nehéz elhagyni a multivilágot? Az anyagi biztonság, pontosabban a megszokott életszínvonal elvesztésének kockázata tekinthető a legfőbb elbizonytalanító erőnek. Egy vezető magas pozícióban, kiemelkedő munkakörülmények között, és biztos jövedelmi háttérrel dolgozhat. Mindezt ráadásul kiszámítható módon működtetik számára, nem magának kell a működés feltételeit nap, mint nap megteremtenie. Sokféle szempont sűrűsödik ebben a nehézségben. Apró technikai kérdésektől, az alapvető biztonságérzetig, a külső státuszjegyektől a legbelsőbb, „ki is vagyok én, ha nincs mögöttem a cég” jellegű identitáskérdésekig húzódik az itt összecsomósodó félelmek és kockázatok köre. „Ott ülsz egy családi ház szobájában, van egy géped, ami hát nem a legújabb, és amikor valamit nem tudsz, akkor nem hívod fel az IT helpdesket, mert nincs helpdesk. És a kocsid sem olyan, amilyen… Felhívsz embereket, akik azt mondják, hogy ki vagy te, különben is, nem is ismerlek. Nincs taxi csekk, nincs az, hogy kérek egy számlát ebédnél. Te rakod be a cash-edet, ami sokkal kevesebb, és csak az van, amit megkerestél magadnak.” –beszél szorongásairól egy volt vezető, aki hátat fordított egy multinál betöltött privilegizált pozíciójának.
Álljon itt egy történet egy barátomról, aki húsz év multi lét után váltott a bankvilágból az édesapjától örökölt mezőgazdasági vállalkozásba. Közel az ötvenhez, bankári karrierjének a csúcs közeli állomásán hozta meg ezt a száznyolcvan fokos váltást eredményező döntését.
„Most, tíz év után reggel, mi az első gondolatod? Még mindig az árfolyamok, a tőzsdei információk, vagy már inkább az időjárás előrejelzés, a termények felvásárlási ára?” „Hogy mi is?” Őszintén? A családom! Három gyermekem van, a bankári életem közel húsz éve alatt ők sokszor a mindennapokban csak a fényképemmel találkoztak. Ez is egy fontos tényező volt a döntésemnél. Bizony kellett hozzá 4-5 hónap, vagy talán egy év is, hogy le bírjak állni, hozzá tudjak szokni a „mókuskerék” hiányához. Hogy nem szól éjjel-nappal a telefon, nem zizegnek a banki, tőzsdei információk, hogy nem kell minden nap nyakkendőt kötni, öltönyt húzva elindulni reggel úgy, hogy nem látom a nap végét…” – teszi hozzá.
„Ha visszatekintek a banki karrierem állomásaira, akkor megállapíthatom, hogy igazi „kulturális hullámvasúton” utaztam!” – összegzi röviden a bankári életének tizennyolc évét. Aztán sorolja a legfőbb tanulságokat, melyeket a multikulturális bankvilágban szerzett és magával vitt a váltásnál. „ Elsőként talán a munkakultúrát említeném. Megtanultuk, hogy a külföldi tulajdonosok nagyon komolyan gondolják és hajtatják végre azt, amit eldöntenek. Kiemelném a korszerű, változásokhoz rugalmasan alkalmazkodó vállalat-és folyamatszervezési modelleket. A legfontosabb volt a gazdálkodás következetes tervezése, mérése és visszacsatolását az értékesítésbe!” A bankári munkája során a hitelezési területen rengeteg cég működését, felemelkedését és sokszor bukását is figyelemmel kísérhette. Megtanult körültekintően és megfontoltan dönteni, nem félve annak felelősségétől. „Ezek a tapasztalatok mind-mind ott vannak az „új életem” mindennapjaiban is!” – kerekíti le a banki világban szerezett tapasztalatait.
Ilyen eredményes banki karrier delelőjén, közel a csúcshoz, miért és hogyan döntött egy ilyen nagy, száznyolcvan fokos váltásról? „ A döntés a váltás szükségessége már a 2010-es évhez közeledve érlelődött bennem.”Milyen is volt akkor a magyar bank világ?A pénzügyi világválság hatásai igazán akkor gyűrűztek be hozzánk. A helyzet kezdett kaotikussá válni. A magyar bankok alapvetően nem voltak válságba, a tulajdonosok veszteségei gyűrűztek le a leánybankokba. A válságkezelés pedig akkor nem állt másból, mint „leépítés”, összezsugorodás”, „költségcsökkentés”, a kibontakozásra irányuló stratégia megfogalmazása nélkül.” – összegzi a volt bankár az akkori helyzetet. „Én az addigi pályámon mindig építkeztem. Nem tudtam beilleszkedni a stratégia nélküli „likvidátori” szerepbe. Az üzenet akkor úgy szólt: „Úgy ússzuk meg, hogy zsugorodjunk. Nem cél az újrakezdéshez szükséges alapvető értékek megtartása!” És ez valamennyi banknál akkor így volt, teszi hozzá még most is keserűen. „Ha meg is próbáltam volna, biztos, hogy „agyamra ment volna”, nem lettem volna sikeres, kínlódás, felőrlődés következett volna. Úgyhogy 2010. októberében döntöttem, rendezetten átadtam az általam irányított területeket. 2011-es évet már a családi vállalkozásban kezdtem!”
„Az eredmények eléréséhez és megtartásához szinte napi szinten felelősségteljes döntéseket kell hozni. Egy-egy döntés gyakran tíz-húsz év eredményeinek alakulását befolyásolhatja. A tizennyolc év bankári munka megerősített a döntések megalapozásában és bátor meghozatalában!” Ezek alapvető, „ágazat független” vezetői feladatok.
Több mint tíz után, hogy érzi magát, helyén van-e, adódik a kérdés. „A helyemen vagyok! A mezőgazdaságban nőttem fel, de most már alkotó részese is vagyok. És ez a fontos – az alkotás! Bankárként a gazdaság ütőerén tartottam a kezemet, most én vagyok az ütőér egy része.” Meséli, hogy volt kollégái invitálták, térjen vissza közéjük a bankvilágba, vállaljon ismét vezetői funkcióit. Mikor látták az arcát, nem várták meg a válaszát, csak legyintettek: „Nem fogsz Te ide ismét beállni, nem leszel ismét mások döntésétől függő alkalmazott!”, állapították meg egyhangúlag.
Hogy melyek a fő tanulságai egy ilyen nagy horderejű döntésnek? „Figyelni kell mindig a belső hangokra! Ha ezek erősödnek és egyre inkább a váltás irányába tolnak – akkor lépni kell! Ha nem tettem volna meg, akkor abban a helyzetbe lehet, hogy „beleőrültem”volna.” És ha nincs ez a szülei által felépített háttér? „Hát akkor a lépésnek nagyobb lett volna a kockázata. A kockázattal megtanultam napi szinten együtt élni, nem nyomaszt! A korábbi banki világból hozott tapasztalataimat kiegészítettem a termeléshez szükséges szaktudással – ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ismét szilárd talajon álljak. Megérte!”
A most kibontakozó válságok szülte helyzetek, melyek nagyon hasonlóak a 2008-2010-es évekéihez, megint sok jó szakembert indíthatnak el a változás irányába. Ezek a történetek tanulságul szolgálhatnak a válaszút előtt állóknak.