A víz kavargó kéksége betölti a képet. A hullámokon sikló lélekvesztőt magabiztosan kormányozza az apa, büszkén nézi a csónakot megtöltő terményeket, a zsákmányolt halat és a vele átellenben ülő gyönyörű feleségét, aki bizalommal és szeretettel néz vissza rá. Az asszony a mellén hordja és táplálja gyermeküket. A háborgó vizeken is biztonságot sugárzó család képe, bőségben, békességben.
És kell több?
Népi hagyományaink szerint is ezt a bőséget kívánjuk egymásnak az új év hajnalán.
Bort, búzát, békességet, jó asszony feleséget,sötétségben fényességet!
Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon.
Ki barát volt, az maradjon,-
ki elindult, az haladjon.
Lesz-e az új végtelenítettnek tűnő Covid-járvány esztendőben békesség, emberség? A bor és búza ugyanazt fogja-e jelenteni a mindennapi életünkben, mint eddig? Megmarad-e az ember embernek: olyannak, amilyennek Isten teremtette? Sajnos már ezt a kérdést is fel kell tenni.
Az egyre eszkalálódó háború,járványok, az újabb és újabb vírusok megjelenése, a pár éve még elképzelhetetlen őrült ideológiák terjedése, az erőszakos népvándorlás, a már háborús helyzetekre jellemző megszorítások és hiányok egyre jobban fojtogatják nemcsak az európai embert, hanem az egész emberiséget.
Tekintsünk az igazi Bőséget sugárzó képre. Ha ez megmarad, ha ezt az üzenetet megőrizzük, akkor a sötétségben is fényességet hoz az új esztendő.