A műgyűjtés, főleg az út kezdeténél magányos dolog. Az ekkor még „csak” művészetet kedvelő, de már értő ember kissé félénken bemegy a galériákba, el-ellátogat kiállításokra, megveszi az első műtárgyát, majd bekerül a sodrásba. Akkor válik gyűjtővé, amikor „elkapja a gépszíj”, vadászik, habzsol, felhalmoz… és ekkor már hiányoznak a társak, a „betegtársak”, akikkel megoszthatja élményeit, örömeit, kétségeit, tapasztalatait. Ezekhez a kapcsolatokhoz elengedhetetlen a bizalom, a bizalom alapja a hasonló emberi és gyűjtői felfogás. Ehhez bizony sok idő, sok találkozás, tapasztalat kell. És persze nyitottság! Mi, a Műgyűjtők Klubjának alapítói is ezt az utat jártuk be, többen ismertük már egymást a különböző művészeti rendezvényekről, vagy közös barátaink mutattak be minket egymásnak. Hónapokig vajúdtunk, hogyan és milyen formációban és keretek között hozzuk létre közösségünket. Végül döntöttünk, hogy nem kellenek jogi keretek, mert ha a közös értékrend alapján laza, klubszerű formában működik, akkor jó, ha nem, akkor egy feszes szervezeti forma sem segít… Ezeken az alapokon szerveződve hozta létre és töltötte meg tartalommal 2020-2021 fordulóján, a világot sújtó pandémia kezdetén a Műgyűjtők klubját nyolc gyűjtemény tulajdonosa:
- Hradszki László befektetési cégvezető – a Hradszki Gyűjtemény tulajdonosa
- Juhász László – 320 fok Gyűjtemény tulajdonosa
- Kacsuk Péter informatikus professzor – a Kacsuk Gyűjtemény tulajdonosa
- Kovács Nimród borász, a magyarországi kábeltv kiépítésének vezetője – a Kovács Nimród Gyűjtemény tulajdonosa
- Kozák Gábor galerista, gyűjtő és felesége Stomp Sára sales manager– a Kozák-Stomp Gyűjtemény tulajdonosai
- Dr Szabó András orvos és felesége Simon Nóra tanár– a Nóra Gyűjtemény tulajdonosai
- néhai Vértes Gábor a PAUKER nyomda tulajdonosa és felesége Sziklai Gyöngyi – a Pauker Gyűjtemény tulajdonosai
- Völgyi Miklós és Skonda Mária gyűjtők – a Völgyi- Skonda Kortárs Gyűjtemény tulajdonosai
A valamennyi tagunk közös felfogása a nyitottság, azaz a gyűjtemények darabjainak kiállítása. „Ne raktárakban porosodjanak a művek, hanem minél többször legyenek bemutatva a nagyközönség számára, így prezentálva a hazai kortárs művészet értékeit.”
Ennek a megvalósításának az első eredménye volt az első közös kiállításunk , a Bodó Galériában egy évvel ezelőtt a Vajda Lajos Stúdió megalakulásának jubileumára bemutatott válogatásunk, melynek anyagát művészeti albumban mutatjuk be.
Az azóta eltelt időben sokat találkoztunk, igazi networköt építettünk ki, figyelő hálózatot, mely folyamatosan rajta tartja kezét a kortárs képzőművészeti élet vérkeringésén. Ha valahol valami újdonságot, kimagaslót látunk, azonnal beindul a riadólánc, megosztjuk az információt egymással. Podcastokban szerepelünk, többen előadásokat tartanak különböző fórumokon, két tagunk a közelmúltban kiállításon mutatta be egy Lóránt János Demeter Munkácsy díjas művész alkotásait egy nagy sikerű kiállításon, melyről egy színvonalas katalógus is készült saját kiadásban. Szóval a kezdeti lendület nem hogy megtört, hanem egyre színesedik, egyre pezsgőbbé válik.
Sok vita előzte meg a második kiállításunk bemutatandó anyag tematikájának kiválasztását. A „Pop-Art” mellett döntöttünk, mert ez az irányzat az, aminek évtizedekre visszanyúló múltja van és a jelen kortárs képzőművészek legfiatalabbjai pedig egyre kreatívabb módon jelenítik meg alkotásaikban.
Amikor elkezdtük a válogatást gyűjteményünkből a Műgyűjtők klubjának második közös kiállítására, mely a „Pop-Art” tematikát öleli fel, képeinket nézegetve Arany János széljegyzete jutott eszünkbe:”Gondolta a fene…” Azaz amikor az egyes alkotásokat megláttuk, megszerettük és megvettük, egy pillanatra sem vetődött fel az a gondolat, hogy ezek a pop-art kategóriába tartozhatnak, sem a művész, sem pedig a mi részünkről. A klub baráti körében sokat elmélkedtünk, vitatkoztunk azon, hogy a több évtized alatt sokat változott irányzat címkéje mit is takar, mely alkotások sorolhatók ide, melyek ezeknek az műveknek a kötelező attribútumai. Nem jutottunk általános és közös megegyezésre. Így aztán válogatási szempontjaink közé a figuralitást, a színgadazdagságot és az aktuális, köznapi témaválasztást soroltuk.
Ezt a válogatást mutatjuk be a Bodó Galériában, együttműködésünk folytatásaként. Kimagasló szakmai és emberi támogatást kaptunk a galéria tulajdonosától , Bodó Jánostól, a kiállítás kurátorától Nagy Zsófiától és munkatársaitól, mind a kiállítás megrendezéséhez, mind pedig a színvonalas album elkészítéséhez.
Gyűjtőtársunk, Juhász László vitáink közepette idézte fel számunkra József Attila versét, melyből egy részletet idéznék:
„Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.”
Mi összeadódtunk. Kultúra nélkül széthull a közösség. Mi azon munkálkodunk, hogy a magyar kortársművészet remekeinek bemutatását, ismertségét támogassuk és így közösségeket építsünk.