Retro. Igen divatossá vált ez az elmúlt 30-40 évre visszatekintő stílus. Elfogadom és esetenként tetszetős is öltözködésben, lakberendezésben, bútorok stílusában – csőváz, kagylófotel, stb. A zenében is visszajönnek az örök slágerrá vált dallamok, de megjelenik néhol az életvitelben is.
Ha kimész a Római partra, a retro mellbe vág! Na, de nem az újra gondolt, újjá varázsolt módon! A minap ott sétálva és a tavaszi újra kezdést várva hatalmasat csalódtam. Nyoma sincs a beígért partgondozásnak, a meglévő létesítmények karbantartásának.
Ha az a retro, hogy térdig gázolhatunk a fűben, ücsöröghetünk a porban, botladozhatunk a kátyúkban vagy az azt betömő durva, gumi gyilkos zúzalék kövön, melynek igen csak örülnek a kerékpárosok, akkor én nem kérek a retro hangulatból. Csak a kőrúton van bicikli sáv, itt, ahol igen csak sok a száguldó kétkerekű, nincs. Gyalogosok és a sportos kerékpárosok egymásnak feszülnek, a mamák rémülten kapják el a gyerekeket, az idősebbek nehezen tudnak elugrani a hátulról közelítő hangtalan „gyilkosok” elől. Akkor már nem csak az autókat, hanem a gyalogosokat is ki kell utálni az utakról? Legalább is a Rómain… Sok az eldobott hulladék, nemigen működik azok rendszeres begyűjtése, eltakarítása.
A gátról már szó sem esik, de hol vannak a beígért zöldítő beruházások? Az utak felújítása, a séta és kerékpár utak szétválasztása és karbantartása. Egy lakópark előtt magas peremek közé szorított út teszi igen csak balesetveszélyessé a biciklis-gyalogos közlekedést, a perem lebontásával már kicsit javulna a helyzet – ez nem milliárdos beruházás, ugye. Csak odafigyelés, gondosság. De ezek szerint ez nem része a retro életstílusnak. Én nem így emlékszem… Ami megvalósult, az egy-egy kihelyezett pad a gazosban, az ártérbe ültetett fák, melyeket előbb-utóbb egy nagyobb árhullám úgyis elvisz.
A büfések azért megnyitnak, próbálják közvetlen környezetüket karbantartani, csinosítani, fejleszteni. De ebben nem hogy támogatást nem kapnak, hanem inkább egyre nő a sarc! Még a téli időszakokra is több milliós területfoglalási díjat vetnek ki rájuk az egyéb adók mellé. Ez már nem is retro, hanem az elmúlt századokat időző sarcolás rendszere, füstadó, kéményadó, stb. Persze ezek a megnövekedett tételek az árakban is megjelennek. Így köveztetetten a vendégek is a sarc áldozatává válnak.
Ötven éve járunk rendszeresen a Rómaira. Nem erre az elhanyagoltságra, lomposságra emlékszünk. Kenuztunk, bicikliztünk, akkor még vízibusszal is el lehetett ide jutni, ez is megszűnt. Az utóbbi időben leginkább csak sétálunk, leülünk kedvenc büfénkben egy lángosra, hekkre, sörre. Addig, míg végül el nem megy teljesen a kedvünk. Ha elfogy az ember, jöhetnek a nagy beruházók…