Nemrég egy New York-i áruház vezetője mondta, hogy ide az emberek nemcsak vásárolni jönnek, hanem valami szépet is akarnak látni. Ezt mondta, szépet! Ezt a szót ritkán hallottam egy kortárs kiállítással kapcsolatban. Egy áruházban azért dolgoznak minden érzékszervvel. Színek, fények, illatok, ha akarod meg is foghatod, amit ott kiállítottak. Hangulatot csinálnak ahhoz, hogy ott hagyd a pénzed. Sok kortárs képzőművészeti kiállítás eldugott, arra nem alkalmas helyeken, néha egy sötét pincében kerül megrendezésre, ahol a látogató lát valamit, amit gyakran nem ért, így azzal az „élménnyel” távozik, hogy az egész egy marhaság, nemhogy pénzt adjon érte.
Olyan helyek kellenek, melyek becsalogatnak. Ahol több minden történik. És ha nem tetszik a kiállítás, ott a szép környezet. De ha tetszett, sokáig megmarad az emléke, mert egy szép estéd volt. Ilyen emlék marad a május 16-án rendezett kiállítás is Krüzsely Gábor alkotásaiból a Kempinski Hotelben. Lelket simogató képek, varázslatos ruhák felvonulása, gyönyörű környezet – őszművészeti élményt kaptak az idelátogatók.
Vannak képzőművészek, akik fütyülnek arra, hogy a munkájuk valakit örömmel tölt el. Gyakran öncélú, elidegenedett, minden szépséget nélkülöző alkotásokat hoznak létre – nem szereznek örömet velük a közönségnek. Pedig ez lenne a lényeg: „A legnagyobb, amit ember tehet, hogy örömet szerez” – írja Hamvas Béla.
Krüzsely Gábor festményei olyan egyszerűek, mint a barlangrajzok. Az akadémián ugyan megtanították tűhegyes ceruzával ábrázolni a valóságot, mégsem volt kedve a realizmushoz Alkotásai gyakran szinte egyetlen, magukba visszatérő vonalból állnak. Pálcika emberkéivel mégis a valóságot, néhol groteszk eszközökkel, de szeretettel ábrázolják. Szépséget és örömet sugároznak.