Kellemes nyáresti beszélgetés barátokkal, olyanokkal, akik nyitottak a világra, az új gondolatokra, de az alapvető emberi, erkölcsi normákhoz feltétel nélkül ragaszkodnak. Ezért is volt igen meglepő, amikor szóba került az éppen aznap tartott pride felvonulás, az egyik hölgy szájából az a kijelentés: „Hát hagy csinálják, ez csak egy évben egyszer van…!”
Egy évben egyszer akkor mindent lehet? Lehet széles tömegeket megbotránkoztatni, akik a világszerte már diktatórikus mértékben terjedő politikai korrekt kommunikáció kényszerítő parancsa szerint nem mernek szót emelni, sőt a megértőt színlelve e fenti kijelentéssel nyugtatják magukat, meg környezetüket. Azok a meleg barátaink, ismerőseink is hallgatnak, akiknek igen kínos ez az egész színes és ízléstelen felhajtás, nem kívánnak azonosulni az ehhez a tömeghez csapódó botránycsinálókkal. Ők csak élni szeretnék normálisan saját ízlésük szerinti életüket, amiben egyébként senki sem zavarja őket, semmiképpen sem jobban, mint a társadalmat megosztó szivárványszínű hangoskodás. Ők nem kívánnak példa lenni, nem akarják az életmódjukat fennen hirdetve másra és az utánuk jövő korosztályokra ráerőltetni.
Nagyon veszélyes ez a megengedő kijelentés, az „… egyszer az évben”. Sok minden kezdődhetett a társadalom félrenézése következtében, szélsőséges mozgalmak, mint a nácizmus, a kommunista diktatúrák, rasszista megmozdulások. Nem, vannak dolgok, amiket egyszer sem szabad egy évben eltűrni, hiszen ez a világméreteket öltő szivárványszínű őrület is jó pár évvel ezelőtt csendben kezdődött, sokan csak legyintettek rájuk. Most már mindenhová befurakodott, negatív kontraszelekcióként kiváltságokat harcol ki az ebben résztvevőknek és rombolja az alapértékeket. A legnagyobb rombolást a lelkekben végzi, gyengíti a lelki immunitásunkat, a védekező mechanizmusunkat, veszélyezteti az ifjúságot. A jólelkű, befogadó, megengedő emberek a legfőbb célpont! Mert félrenézésükkel a társadalmi jóváhagyásukat harcolják ki.