A lányt keressük Hecker Péter a „Helyszínelés a múzeumban” című képén. Kesztyűjét, táskáját, piros szandálját hátrahagyva tűnt el a tárlaton. Még a nélkülözhetetlen mobilját is a padlóra dobta… Ez tényleg egy különös rejtély. Lehet, hogy átruccant hanyatt-homlok futva a Picasso kiállításra? Oda, ahova a barátja invitálta, aki a hívására az iker-alkotáson így válaszolt: „Nem zavarsz, Picasso kiállításon vagyok”.
A szkafanderbe öltözött helyszínelők pedig mintákat vesznek, nyomokat rögzítenek, tanácstalanul téblábolnak. A szkafander egytől biztosan megóvja őket – a hely szellemétől, a kultúrától. Pedig lehet, hogy a lányt a kultúra szippantotta be?
Persze gyanúsak lehetnek a falon lévő festményen körtáncot lejtő vörös testű lányok is, lehet, hogy közéjük vegyült? A Picasso kiállításon telefonáló férfi is piros pulóvert visel, a szálak itt bizonyára összeérnek.
Megannyi kérdés, megannyi élethelyzet. A művészet az élethelyzetekben keresi a gyökereit, ez Hecker Péter alkotásaira különösen igaz. Szürrealisztikusan társított motívumokból álló dekoratív színes festményein fontos szerepet kap szöveg és kép viszonya. Műveit az erősen stilizált tárgyakra és figurákra épülő ábrázolások és a többnyire szociális érzékenységről tanúskodó, de szarkasztikus feliratok együtteséből eredő feszültség és humor jellemzi.
Nekem továbbra is gyanús a piros pulóveres férfi. Aki egy kiállításon zavartalanul telefonálgat, az egyéb galádságra is képes. Talán születik egy harmadik alkotás is, amely a rejtélyt megoldja.