Huszonötször huszonöt négyzetméter. Azaz 625 négyzetméter- egy Penthouse lakás nagyságú terület. Hát ez a Haldán nem egy luxuslakás volt, hanem a tövében megbúvó Pécskődombon több, kicsiny putri, házacska, de az itt élők számára leginkább otthon. Szegény cigány családok, magányos emberek lakhelye volt ez a szinte „zsebkendőnyi” terület.
Hogy hol van a Halda? Salgótarján határában, a bánya közelében lévő meddő domb, amiből a helybeliek gyűjtögették a maradék, töredékes szenet – maguknak és eladásra, leginkább ebből éltek.
Erről az életről, a valaha itt élők, innen származó tehetségekről emlékezett meg ötven év távlatában Botos Zoltán festőművész, aki maga is ennek a helynek a közelében nőtt fel, akinek a rajzceruzát először a Halda leghíresebb festője, Balázs János adta a kezébe. Keserv-édes történeteket hallhattunk a Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria Balázs János és haldás társainak műveiből (Horn gyűjtemény) rendezett kiállítás megnyitóján.
Az elárvult gyermek Balázs János kisgyermekként gyalogolt ide a rokonaihoz a Felvidékről, itt nőtt fel és vált autodidaktaként íróvá, költővé majd már idős fejjel, Botos Zoltán édesapjának biztatására festőművésszé. Amikor végre belefogott, azután már éjjel-nappal festett, az így született alkotásokon sajátságos jelkép rendszerén keresztül jelennek meg víziói, élete, környezete, mint egy isteni sugallat hatására.
De ez a sugallat, mint egy burokként vonta be ezt a kicsinyke területet és nevelt számos kimagasló tehetségből művészt, olyanokat, mint Balogh Balázs András és Oláh Jolán festőművészeket, és többek közt két írót és zeneszerzőt, a híres Snétberger Ferenc is innen származik.
Varázslatos művek születtek az ennek a szubkultúrának a neveltjei kezei által. Végre rájuk irányul a kortársművészeti kavalkádban egy fénycsóva. Az ide Art Market is a roma művészet bemutatását tűzte ki logójára.
Horn Péter gyűjteménye ebben a méltó helyen, frissen nyílt galériában egy szeletét mutatja be ennek a csodálatos világnak.
Mi, a Völgyi- Skonda gyűjtő páros már több mint húsz éve felfedeztük ezeket a varázslatokat. Felkutattuk a sokszor csak tengődő művészeket, vásárlásainkkal gyakran tovább segítettük őket abban, hogy folytathassák alkotó munkájukat, vagy csak hogy legyen miből fizetni a rezsit, venni élelmet. Az ebben a körben végzett gyűjtőmunkánk eddigi eredményeit egy reprezentatív művészeti albumban foglaltuk össze és adtuk ki „Naivok” címmel.
Csak remélni tudjuk, hogy a mostani reflektorfény valamint vele együtt az érdeklődés nem alszik ki irányukba és ezek az alkotók elfoglalhatják méltó helyüket a magyar művészettörténetben.