Az életünk első fele mókuskerék a javából. Képesítés, diploma megszerzése, első, második, sokadik munkahely, párkapcsolat, családalapítás, felfelé a karrierlétrán… Ott vagyunk, ahova szerettünk volna feljutni? Mire ezt a kérdést feltesszük magunknak, már ott is van a mágikus félidő. És jön a nagy kérdőjel, hogyan tovább? Mit csináljak az életem második felében?
Van, aki nem vesz erről tudomást, teker tovább, bár érzi, kisebb tempót bír, talán enyhe kiégési tünetek is jelentkeznek, érzi a következő generáció lihegését a nyakában. „Mögöttem az utódom!”- döbben rá.
Van, aki csak céget vált, van, aki száznyolcvan fokos fordulatot vesz és van, aki elindul megvalósítani ifjú kori álmait, melyeket az egzisztenciális küzdelmek viharában a „vágyak” feliratú skatulyába gyömöszölt – most előveszi.
Az óvatosabbak az „A” tervben maradva még egy ideig építgetik a „B” tervüket, azt, amivel az életük második felében szeretnének foglalkozni.
Ennél a mágikus határkőnél érdemes megállni, és felkészülten vágni bele a köbvetkező „életünkbe”.
Pszichológiai is fel kell készülni, azonosulni kell a korral, tudatosan szembenézni a
jövő kihívásival, a közelgő „őrségváltásra”. Egyéni terv készítésének ideje jön el, az értékek, tapasztalatok számbavétele, lehetséges irányok, alternatívák felvázolása a magánélet-a szakma-a hobbi- a környezete szempontjából.
Ez a korosztályi dilemma a cégek számára is nagy kihívást jelent, ebben a tapasztalt munkaerő hiányos környezetben. Ha egy ilyen tapasztalt munkatárs kiválik a közösségből, a dokumentumokat, a projekteket át lehet adni, de fejében lévő tudást, tapasztalatot nem lehet egy adathordozóra kimenteni. Ezek az igazi „adatvesztések” egy vállalat számára.
Elkerülhetetlen feladat, hogy felmérjék az 50+ generáció arányát és szervezeti súlyukat
a cégben. Meg kell határozni az általuk képviselt szakmai kompetenciák befolyását a cég működése és fejlődése szempontjából. Időben el kell készíteni a kieső szakmai kompetenciák átadási és pótlási tervét. A jelenlegi vezetőket motiválni kell egy tudatos „mögöttem az utódom” programban. Jó megoldás egy „utánpótlás válogatott” és a „szenior
válogatott” tagjainak közös felkészítés a tudatos utódnevelésre. A ma vezetőjéből lehet a holnap szakmai mentora, tanácsadója –miért csak külsős „okosokra” költsön a cég?
Az én életemben ez a határkő a 60+ korban érkezett el. Végigjártam ezt az utat, a hozzátartozó örömökkel – fájdalmakkal, buktatókkal és sikerekkel. Összességében sikerült, annyi a terv és a feladat, hogy nem is tudom, hogy fér bele a mostani harmadik harmadba. Ha valaki kíváncsi, szívesen megosztom a tapasztalataimat, szívesen támogatom az első lépések megtervezésnél, megtételénél. Persze nem tartom kezemben a bölcsek kövét, de némi bölcsességet azért szereztem ezen az úton.
www.skondamaria.hu