Egy barátnőm mesélt egy történetet a minap. Japánban töltött hosszabb időt egy tanulmányúton. Ez idő alatt sok segítséget kapott egy helyi hölgytől. A búcsúzáskor a barátnőm, amikor köszönetét fejezte a sok-sok támogatásért, megkérdezte, ha kísérője Magyarországra jönne, miben segíthetné, mit szeretne igazán. A válasz így hangzott: „Én talán sosem fogok eljutni a Te hazádba, azonban arra kérlek, ha egy japán ember fordul hozzád a Ti messzi országotokban, nyújts neki segítséget, támogatást.” Jobban nem is lehetne leírni a „zsetonok nemzetközi forgalmát”… Mit is értek én ezeken a „zsetonokon”?
Meggyőződésem és tapasztalatom szerint mindenkinek van az életében bizonyos számú „zsetonja”. No, nem fizikai értelemben, hanem a szerint, hogy miben tud másokon segíteni, hogyan tud kapcsolatokat építeni, hogyan tudja ezek révén magát illetve a hozzá fordulókat helyzetbe hozni. Vajon ezek a „zsetonok” valahol számontartásra kerülnek, cseréjük kiegyenlítődik? Onnan kapok én is vissza „zsetonokat”, ahová adtam? Vagy bekerülnek egy virtuális poolba, egy „bankba”, ahol az élet gondoskodik azok áramlásáról, „clearingjéről”, kiegyenlítéséről, elszámolásáról? Talán egy szívességbankban?
A szívességbank fogalmával először Paolo Coelho a Zahír c. regényében találkoztam. Így írja le:
„Mi az a Szívességbank?
– ……..A világ leghatalmasabb bankja. Mindenütt jelen van.
– …..Mondok egy példát: tudom, hogy magából még lesz valaki, nagy befolyásra fog szert tenni. Tudom, mert valaha én is ilyen voltam, mint maga: ambiciózus, független, tisztességes. Ma már nincs bennem annyi energia, mint akkor, de magának segíteni akarok, ….. Ezért elhelyezek a számlájára egy összeget, de nem pénzt adok magának, hanem kapcsolatokat. Bemutatom magát ennek-annak, megkönnyítem az ügyeit amennyiben tisztességes ügyekről van szó, természetesen. Maga pedig tudni fogja, hogy tartozik nekem, holott én soha nem fogom behajtani magán ezt a tartozást.
– És egy napon…
– Pontosan. Egy napon majd kérek magától valamit, mondhat rá nemet, de tudja, hogy tartozik nekem. Megteszi, amire kérem, én pedig tovább egyengetem az útját, mások is megtudják, hogy becsületes ember, és ők is tesznek a számlájára – soha nem pénzt; mindig kapcsolatokat, mert ez a világ kapcsolatokból áll, semmi másból. Majd ők is kérnek magától valamit, maga pedig segít mindenkinek, akitől támogatást kapott. Ahogy telik az idő, egész kiterjedt hálózatra tesz szert a világban, ismerni fog mindenkit, akit ismernie kell, és egyre befolyásosabb lesz.
– De meg is tagadhatom magától a szívességet.
-Világos. A Szívességbank ugyanolyan kockázatokkal jár, mint minden más bank. Maga esetleg nem teszi meg a szívességet, amire kérem… Rendben van; megköszönöm, és megkérek másvalakit, aki szintén tartozik nekem, de ettől a pillanattól kezdve az egész világ tudni fogja, anélkül hogy bármit mondanék, hogy magában nem lehet megbízni.”
Elgondolkodtatott az író megfogalmazása. Végig gondoltam, hány és hány ember, barátom, ismerősöm fordult hozzám, kérte és vette igénybe „zsetonjaimat”. Amikor adtam, akkor sosem fordult meg a fejembe, hogy majd egyszer „én is kérek valamit cserébe”. Az évek múlásával, a nap mind nap megélt tapasztalatok számbavételével az egyenleg gyakran negatív. A „zsetonok” keringése lelassul, akikhez szükségben fordulok, akiket teljes szívemmel támogattam, sokszor „bezárják”a „pénztárat”, azaz elzárkóznak és őrzik a saját „zsetonjaikat”. Pedig óriásit tévednek, azok nem fogynak el, sőt, ha keringésbe tartjuk őket, csak többet kaphatunk vissza, mint amit betettünk. Persze nem mindig attól, akinek gondolkodás nélkül adtunk.
Az embert sokszor már az is boldoggá teszi, ha segíthet valakin, és nem méricskéli önmagában, hogy az illető megérdemli-e ezt, vagy nem, meg fog-e térülni a belé fektetett energiája. Igen, vannak megbízható és megbízhatatlan emberek, vannak olyanok, akik visszaélnek a bizalmunkkal. De ez soha nem tartson bennünket vissza attól, hogy segítsünk valakin, ha megtehetjük. Mert a Szívességbank igazából azt jelenti, hogy a saját sorsunk számlájára helyezünk el befektetéseket, és ezeket valamikor a jövőben kamatostul vissza fogjuk kapni. Ha kedvezőek voltak, akkor kedvező formában, ha pedig inkább elfogadtuk a kölcsönt, de nem fizettük vissza, akkor le kell majd róni az adósságunkat valamikor a jövőben.