Nézem a festményt. Regős István „Vihar előtt”című festményéről a Szántódi rév bauhas stílusú épületének képe zúdítja rám emlékeimet. A Rév láttán visszarévedek az elmúlt hetven év nyaraira, kirándulásaira, melyek gyakran innen indultak. Hányszor álltunk itt a kompra várva, az eget kémlelve, lesz-e vihar. Úgy, mint a festményen, a szürke felhők mögül még átsütött a nap, megvilágította az épület egy-egy részletét, a Balaton vize varázslatos türkiz zöld színe szinte vakít. A túlpart dombjai sötét árnyékba burkolóznak. A szomszédunkban lakó idős paraszt bácsi a bajusza alatt mindig azt mondta, a vihart gyakran a Tihanyi hegy szétcsapja, úgy hogy lehetett reménykedni.
Reménykedtünk, mert gyerekként, vagy később fiatalként is ide nem autóval vagy busszal érkeztünk, hanem két-három kilométeres gyaloglással, kicsiny hátizsákunkkal, egy szép kirándulás reményében. Várt reánk Tihany megannyi varázslatos helye, az apátság, ahova gyalogszerrel kellet felkaptatni, a remete barlangok, a Ciprián forrás, a Tengerszem, a tufa sziklák, a Sajkodi öböl…. Egy-egy nap gyakran kevés is volt mindezt bejárni. A baráti családok összefogva, seregnyi gyerekkel minden évben elzarándokoltak ide, kihagyhatatlan programja volt a nyaralásnak. Akkoriban sokkal kevesebb volt a ház és a turista, még a visszhangot is ki lehetett próbálni. A túlparton kisleányok kínálták kicsiny kagylóikat azt kérdezve. „Elmondjam a kecskeköröm meséjét húsz fillérért?”-akkor annak az összegnek még értéke volt. Mi meghallgattuk a történetet, ahányszor csak átkeltünk a komppal. Elmorzsoltunk néhány könnycseppet a romantikus mesét hallgatva.
Már maga az átkelés is kalandos volt, főleg viharos időben. Az akkori kompok kicsiny bárkák voltak a mostani hatalmas utódaikhoz képest. Mellvédjükön gyakran átcsaptak a hullámok, a rajta utazó lovaskocsik elé befogott jószágok prüszköltek, gyakran toporzékoltak félelmükben, gazdáik nem kis erőfeszítéssel tudták csak megnyugtatni őket. Így aztán mi is szorongtunk kissé, volt, akit megpróbált (magyar) tengeri betegség is…Istókovics Kálmán az ezerkilencszáz huszas évek kompra szállást örökíti meg.
Regős István festménye letisztult vonalaival, minimál eszköztárával felébresztette emlékeimet. A Révnél visszarévedtem a múltba.