Nem rég hallottam egy bölcs mondást: a véletlen az Isten eszköze, hogy láthatatlan maradjon.
Szinte mindenki egyet ért abban, hogy véletlenek nincsenek. Van, aki a fenti mondás szerint a „divina machinában – deus ex machinában” hisz, sokan a kozmikus energiák találkozásban, ezeknek a tudatunkra kifejtett hatásában, arra, hogy mire fókuszálunk.
Sokszor döbbenek meg én is, ha váratlanul bekopognak az életembe ilyen véletlenek. Nemrégiben egy eseményről kezdtem el írni, és amikor jobban utána néztem, mikor is történt, kiderült, hogy napra pontosan ötven éve. Miért is pont aznap jutott eszembe?
Jó néhány évvel ezelőtt, az ötvenedik születésnapomra életem párja egy régi képeslappal lepett meg. A régi Zamárdit ábrázolja, nagy üres területek közepén áll egy ház és valaki egy tollal nyilat rajzolva azt írta föléje „ez a mi házunk”. Felismertem édesapám betűit, megfordítva a lapot láttam, hogy tényleg ő írta. Ötven évvel előtte, születésemkor, büszkén tudatta bánsági nagyapámmal, hogy házat vett. Azzal a felkiáltással indította sorait, hogy „lesz hol nyaralnia a négy gyermeknek!” A képeslapot egy régiségboltban találomra vette ki több száz, vagy ezer közül a férjem, mit sem sejtve, hogy ki és kinek írta ezt a lapot. Szívet melengető véletlen? Üzenet a múltból?
Wass Albert „Elvész a nyom című” műve egy különös történettel kezdődik. Valahol az erdélyi hegyek között hat kamasz elkötött egy rozoga csónakot és elindult a folyón lefelé. Eltörött az evezőjük, így csak sodródtak, míg egy hatalmas zuhatag fölé nem értek. A vízesés robaját meghallva már a halálra készültek. A zuhatag peremén a csónak egyszerre csak megállt, a fiúkat a parton állok kötéllel kimentették. Egy öreg halász, aki már azóta nem hitt Istenben, mióta elvesztette egész családját, megkereste a falu lelkészét, elhívta a folyóhoz. Mutatta, hol állt meg a csónak. Azon a helyen se egy benn maradt cölöp, sem kő, sem egy nagyobb gally nem volt. Semmi, amin egy csónak fennakadhatott. Csak a kérdés, hogyan és miért történhetett meg ez a véletlen, vagy csoda? A Jóisten avatkozott be láthatatlan eszközével a technikailag elkerülhetetlenbe, megmentve a fiatal életeket, akiknek még küldetésük volt ezen a földön?
Egy-egy ilyen szembejövő véletlen kapcsán mindig elgondolkodunk a „miérten”, a „hogyanon”, és azon is, hogy „ki” vagy „mi” által történt, ami történt. Az erdélyi öreg halász, Hiribi is kereste a választ, mert azt mondta, hogy „nem jó úgy meghalni, hogy nem tudjuk, van-e Isten, vagy nincs…”