Habemus Papam! Amikor az újonnan megválasztott XIV. Leó pápa megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén, és első szava a „Pace” és első mondata a „Béke legyen mindnyájatokkal” volt, egy régi emlék kúszott be a gondolataimba.
Húsvét volt, a Palermo feletti csodálatos Monrealban magasodó katedrális miséjére késve érkezünk. Amikor betoppantunk, a liturgia már a megbocsájtásnál, a megbékélés hirdetésénél tartott már. Ahogy óvatosan lépkedtünk előre, azt vettük észre, hogy az emberek felénk fordulnak és mosolyogva nyújtják felénk a kezüket, ismételgetve a szót, a kívánságot : „Pace”!
Ez a jelenet, azóta is, amikor a szentmiséken egymás felé a fordulunk, felötlik bennem. Azt a semmihez nem fogható nyíltságot, örömet, kívánságot, ami az akkor több nemzetből összegyűlt emberek szemében csillogott, nem felejtem el. Húsvét volt, és a béke – pace-a feltámadt Krisztus, a jó pásztor első üdvözlete volt, aki életét adta a világ megváltásáért, Istenért.
Az erkélyre lépő pápa úgy magyarázta üdvözletét, hogy azt is szeretné, ha a béke üdvözlete a szívünkbe és a családjainkba is beköltözne. Ez a kívánság sugárzott sok-sok évvel ezelőtt is a csodálatos monreali katedrálisban imádkozó, számos országból érkező emberek szeméből is.
Jézus azt mondja a hegyi beszédben: ,, Boldogok a békességesek, mert övék lesz a Föld”. Eljön az az idő, amikor béke uralkodik majd a Földön, és azt a békében élők fogják birtokolni. Valóban, igazán birtokolni valamit csak a békesség tud, és az az ember, aki békében él. A békétlenség pusztít, szétszór. Ám a béke megtalálja magát a háborúban, és rendet teremt, megtalálja magát a nyugtalanságban, és mindent helyrehoz. Aki hatalmasa a békének, az kegyelmi állapotban van.”
Az új pápa misszióként hirdette meg a fegyvertelen és lefegyverző béke üzenetét. Ha kívánsága és küldetésének beteljesülése szerint minél több ember szívébe – a világot uralni kívánó hatalmasokéba is -beköltözik a béke üzenete, akkor teljesülhet az egymás felé fordulók vágya: „Pace”!
Nyissuk meg szívünket, mert minden itt kezdődik!