Balatonfüred-Jókai Villa. A nagy mesélő kétszáz éve született, ebből az alkalomból ismét ellátogattunk ide. Az író állítólag nagyrészt itt írta nagyívű regényét, a Kőszívű ember fiait. Kiskamasz koromban szinte faltam könyveit. Mostanság azt panaszolják, hogy nehezen olvasható, a kifejezések, szavak egy részének jelentése nem ismert. Nem tudom, nekem akkoriban, közel hatvan évvel ezelőtt nem jelentett gondot, más idők voltak.
Egyik kedvencem, a Kőszívű volt, legalább tízszer olvastam, minden jelentős szereplőjét megalkottam magam képzeletében, a később készült film csak csalódást okozott. De ez általában így van, a regények olvasása után látott mozikkal.
A címben szereplő apa, a kőszívű ember, csak halálában jelenik meg a történet elején, de végrendeletével meghatározza családja és a hozzájuk kötődő személyek sorsát. Kőkemény ember volt, kőkemény, kő-szívvel? Igen, hajlíthatatlan volt világképe, még úgy is, ha rendelkezései szerint, azok végrehajtásába beleroppantak volna szerettei. Szerette egyáltalán őket? Erre nem kapunk választ. A végakaratnak ellenszegülő hitves cselekedetei és a történelmi fordulatok a túlvilágon valószínűleg mély repedéseket okoztak azon a kőszíven.
A „szívvel” kapcsolatban se szeri-se száma a rengeteg szólásnak, hasonlatnak, ábrázolásnak. „Kő szív-vaj szív”, igazi ellenpár, csak hogy a legkézenfekvőbbet, leginkább ideillőbbet idézzem.
A regény az előbbit idézi, melyet a megértő, szerető anyai szív az életben nem tudta meglágyítani, de a halált követően megtörte a kőkemény szívet, akaratot.
Ennek, a kőszívnek állít emléket Jókai regénye.
Füredet elhagyva hamarosan Balatonudvariba, az út mentén, de már a maguk valóságában ismét kőszívekre bukkanunk, egy régi temetőben. A több mint félszáz tábla többsége az 1800–1850-es évekből származik, amiről magunk is meggyőződhetünk, ha elolvassuk a megmaradt feliratokat. Több legenda is kering arról, hogy miért készültek a szív alakú síremlékek a 19. század elején. A Lipták Gábor balatoni mondákat összegyűjtő kötetében, az Aranyhídban is olvasható történet szerint egy halász lánya egy váratlan balatoni viharban vízbe fúlt, és kőműves szerelme állította neki a szív alakú síremléket. Egy másik legenda szerint – amiről Eötvös Károly számolt be Balatoni utazás című művében – a sírkövek Balatonudvari egykori ezermesteréhez köthetők, aki meggyőzte a község lakosságát, hogy a sírköveiknek csakis olyan alakúnak szabad lennie, mint az ember szívének: „Hiszen a halott szíve is kővé válik. Előbb porrá, azután kővé.” Állítólag az utolsó szív alakú sírkő éppen az övé volt és a sors fintora, hogy azt is ő maga faragta.
A két Balaton-menti helység közel van egymáshoz. Jókai járt-e erre, kapott-e ihletett ezektől a szív alakú síremlékektől, melyek feliratai többségében a szeretetet hirdetik? Nem tudom, nem kizárható. Az üzenet összeköti ezeket a történeteket: szívünk helyén ne követ, hanem a szeretetet hordozzunk.
Ez az én pünkösdi üzenetem.