Racka juh és a fecske. A racka földhöz ragadt, legelésző jószág, a fecske magasan szárnyal, vadászik az eleségére, fészket-házat épít és berepüli a nagyvilágot tengereken át. Mi a közös bennünk? A hűség, a hazatérés. A racka hűséges a gazdájához, a társaihoz, a földhöz, hazatér és gazdáját is hazatérésre, maradásra bírja. A fecske? Minden évben visszatér oda, ahonnan elindult, gyakran ugyanabba a faluba, talán még ugyannak a háznak az eresze alá épít fészket.
Salföldön, a Káli medence autentikus, a hagyományokat őrző élettel teli falujában mindketten jól érzik magukat. A rackák Somogyi Győző Kossuth és Munkácsy-díjas grafikus-festőművész nyájában, a fecskék a művész házának, pajtájának eresze alatt fészkelve, fiókáikat táplálva, nevelve. Ahová évről–évre visszatérnek.
Nemrég Salföldön járva, ellátogattunk az újonnan épült (környezetébe nem illő, még kevésbé autentikus) közösségi házba, melynek galériájában rendeztek Nagy Boglárka festőművész alkotásaiból kiállítást „Túl a horizonton” címmel. A művek közös üzenete a hazatérés, mely gondolatot a kiállítás egyik főműve, a Káli fecske című festmény reprezentálja.
A kiállításról átsétáltunk Somogyi Győzőről most megjelent, frissen a nyomdából érkezett, Takács Gábor által készített monográfiájának bemutatójára.
A művésszel folytatott beszélgetés során a salföldi otthonteremtése kapcsán elmesélt egy történetet. Nem szó szerint, de idézem:
„ Én egész kisgyerekkorom óta, egész életemben, ha papír került elém, rajzoltam. Nálam a rajzolás, a festés nem egy előre elhatározott, megtervezett folyamat. Leteszem a papírt, előveszem a ceruzát, tollat, azután egy felsősugallatra el kezdek rajzolni, gondolat és kéz együtt mozog, és kialakul az a kép, melyet a sugallat diktált. Fiatal koromban, még jóval a rendszerváltás előtt, Párizsban tölthettem négy hónapot egy pályázat keretében. Mint akkor szinte minden fiatalnak, művésznek, akinek megadatott kijutni Nyugat-Európába, nekem is megfordult a fejemben, hogy nem térek vissza Magyarországra. Egy nap üldögéltem egy kávéházban, kezem ügyébe került egy szalvéta. A ceruzámat elgondolkodva ráhelyeztem a papírra, csináltam egy pontot és a sugallat hatására rajzolni kezdtem. A kezem nyomán egy racka juh jelent meg azon a párizsi szalvétán. Akkor már tudtam, hogy haza kell térnem. A racka hazavezetett.”
Somogyi Győző nem csak hazatért, hanem otthont, gazdaságot teremtett Salföldön. És egy racka nyájat. Rackák gyakran megjelennek alkotásain. A fiatal és az idős művész gondolatai a hazatérésről, az otthonhoz való hűségről műveikben találkoznak.