„Megöl a sárga irigység…” hányszor halljuk, mondjuk jómagunk is ezt a már-már közhelynek tűnő mondatot. Közhely, vagy kőkemény igazság? Mennyire van bennünk, mennyire járja át a kisebb-nagyobb közösségeket, a társadalmat, akár az egész világot az irigység? Lehet-e alapvető mozgató rugó valaki életében az irigység? Hogyan hat az irigység megjelenése egy közösségre, fenn áll-e a veszélye annak, hogy elterjed és gyakorlatilag ez lesz minden cselekedetnek, intézkedésnek, döntésnek a mozgató rugója? Végül mit tehet az irigység áldozata, célpontja, mi lehet a védekezés módja, eszköze? Ezen kérdések mentén jártuk körül kis közösségünkben a tízediket a Tízparancsolatból, mely az irigység tiltását fogalmazza meg.
Jó elgondolkodni az egyes parancsolatokon külön-külön és egyben, mint egy védőhálóról, mely védeni hivatott közösségeinket és az egyéneket is. Ha ezt megtesszük, akkor talán arra is rájövünk, hogyan lehetünk jobbak, hogyan lehet jobb az együttélésünk.
Talán a tízedik, az irigységet tiltó parancsolat az, melynek megszegése szinte minden napos gyakorlattá vált, napi szinten ott van az egyének életében, motivációjában és a közösségekben egyaránt. Ma én vagyok az áldozat, holnap Te, holnap után ő. Szinte össznépi társasjátékká vált. Élet- és közveszélyes játékká. Nem játék ez, hanem gyilkos, romboló fegyver. Emberek életét, karrierjét, családi életét teheti tönkre, ha az irigység célpontjává válnak. Közösségeket bomlaszthat fel visszafordíthatatlanul, eredményeket semmisíthet meg, szélső esetben politikai eszközzé is válhat. A történelemben számtalan példát látunk egyének, társadalmi rétegek, népcsoportok gazdasági és akár fizikai megsemmisítésére való felbujtó eszközként.
Aki ma eredményei, életútja, életvitele alapján példakép, holnap az irigység áldozatául eshet. Mi motiválja az irigységet? Miért nem teszik fel magunknak a kérdést az irigykedők, amikor sikeres embereket látnak, hogy azt hogyan, milyen erőfeszítések árán, milyen úton érték el? Képesek-e arra, hogy ezen az úton végig menjenek, megküzdjenek a célok elérésért? Kényelmesebb lerángatni az úgynevezett piedesztálról, bemocskolni az irigyelt emberről alkotott képet, elvenni azt, amit felépített. Így kvázi nivellálnak, „egyenlőknek” érzik magukat, erőfeszítések nélkül. Ideig-óráig, aztán keresik a következő célpontot. Amíg mikrokörnyezetben játszódik ez a folyamat, addig még kezelhető, de ha tágabb közösségekre terjed ki, akár társadalmi szintre emelkedik, ideológiává válik, akkor lesz igazán pusztítóan veszélyes. Rendszereket rombolhat le, akár háborúkhoz is vezethet.
Isten tízedik parancsolata Mózes könyvében így hangzik:
„ Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, semmit, ami a felebarátodé!”
Semmit, amit elért, amit felépített. Akár hogyan is, akár milyen úton-módon. Nézz magadba és gondold végig: akarod-e Te is azt elérni? Ha igen, tudnád-e? Ha igen, mit kell ezért tenni? A válaszok megmutatják az utat az irigység helyett.