Szent István, államalapítás, a nép egyesítése. Új kenyér… Sorolhatnám, mi minden gondolat kötődik ehhez az ünnephez.
Vegyük sorba. Új kenyér. Idén még remélhetőleg magyar búzából készült. De mi lesz holnap, holnap után, jövőre? Miből sütik majd a kenyerünket? Bizonytalan, hogy magyar lesz-e az a búza, amiből a molnárok megőrlik majd a hozzávalót. Hihetetlen aszály, a termőföldek sok helyen a negyedét sem termelték meg a tavalyinak… Természetes vizeink visszahúzódnak, bokáig (sem) gázolunk a Balatonban, Dunában, Tiszában. Az égi csatornák nem nyílnak meg, körülöttünk lángokban áll több ország, nálunk is fel-fellobbannak a tüzek. Életterünk egyre jobban összeszűkül. Azt mondja a mondás, hogy „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” De segítünk-e? Vagy mással vagyunk elfoglalva, vagy más szekerét toljuk?
István királyunk egyesítette a háborgó, lázongó népet, egyesítette a nemzetet, békét teremtett. Ma pedig a rengeteg természeti csapás, közelünkben dúló háborúk, határainkat ostromló tömegek veszélye közepette is mivel vagyunk elfoglalva? Melyek a „leglelkesítőbb” hívó szavak? „Felnégyelni”, „Abzug”, hogy csak a legjellemzőbbeket idézzem a korszakos rockoperából. Ezeket a felhívásokat a zászlókra írva lehet-e nagy és embert próbáló teljesítményre mozgósítani a népet? Egyik oldalon bosszúért lihegők, másik oldalon rettegők? Lehet így összefogás? Lehet így szembeszállni a természet csapásaival, a külső erők fenyegetéseivel? Persze bízhatunk az isteni könyörületben, el is jön az előbb-utóbb, de mi pusztul el addig? Félő, hogy nagy, helyrehozhatatlan károkat fog elszenvedni a minket körülvevő környezet és a lelkekben is mélyreható sérülések keletkeznek.
Ma még megtartjuk a minimalizált tűzijátékot-de miért is örülnének az emberek a látványosságnak? Még ebben a hagyományban sem értünk egyet. Sokan még a hagyományok létét, fontosságát is megkérdőjelezik.
De ha azok nincsenek, ha azokat „végképp eltörüljük”, mihez nyúlunk vissza, miből merítünk erőt? Most, az embert próbáló időkben.
Merítsünk erőt az ünnep üzeneteiből, bízzunk magunkban és a szent istváni segítségben.