Egy gyönyörű kisváros történelmi magvában megbúvó ház kertjében rendezett összejövetelre kaptunk meghívót. A vendéglátó házaspárt, és a kultúra és a polgári értékrend iránti elkötelezettségüket ismertük. Így nem is csodálkoztunk, amikor otthonukban, egy vén diófa alatt közel nyolcvan-száz ember gyűlt össze, hogy hasonló gondolkodású ismerőseikkel, barátaikkal találkozzanak, kinyújtsák egymás felé kezüket és üdvözlésképpen mondják: „Folytatjuk!”
Hogy mit is? Az emberi, baráti összetartást, az értékek őrzését, fejlesztését, továbbadását. Mert hiszen a lángot nem csak őrizni, hanem tovább is kell adni.
Az összejövetelen valamennyi korosztály megjelent. Az idős hölgyet a lánya kísérte, más korosabb házaspár összekapaszkodva sétált ide a macskaköveken. Középkorú társaságok együtt érkeztek, fiatal családok terelgették vagy babakocsiban tolták gyermekeiket, akik aztán az est folyamán egymásra találva kedvesen játszadoztak, hangoskodás és nyafogás nélkül-ez is a polgári nevelés eredménye. Még a mindent kritizáló tinédzserek is bekukkantottak…
Volt, aki süteményt, egyéb harapnivalót, jófajta bort vagy üdítőt hozott. Mindenki letett az asztalra egy-egy tanszercsomagot, az erre rászoruló, szűkölködő családok megsegítésére. Mindezt manír, magamutogatás nélkül.
Az enni-innivalók mellett azonnal megkezdődött a beszélgetés. Hogy miről is, hát arról, hogy folytatni kell a polgári kulturális életet, a közösségek összetartását. A rendezvény magját egy fantasztikus jazz quartett koncertje adta, amelyben szereplő egyik művész rendszeresen kíséri a helyi képzőművészek kiállítás megnyitóját.
Ezen az estén mindenki egymásra talált, minden összeállt. Barátok, új és régi ismerősök, a művészet és az egyetértés a polgári értékek megőrzésében.
Mi kellett hozzá? A kovász, tehát a befogadók, a szervezők, akik összeterelték a közösséget, nehogy szétessen, elkóboroljon és tagjaik magányossá váljanak.
Ebben a felbolydult, iránytűt vesztett, egymásra vicsorgó környezetünkben ilyen „kovászokra” van szükség, hogy folytathassuk polgári értékrend szerinti életünket, utódaink nevelését, kultúránk, hagyományaink megőrzését.