„Puskás nem osztotta Heisenberg nézetét, ő mindig egyszerre tudván tudta a labda helyét is, sebességét is (igaz, a futball Eukleidész világa, ahol a kapufák szögeinek összege mindig 180 fok).” –Eszterházy Péter.
Amikor Európa, de az egész futballrajongó világ focilázban ég, ha példaképek után keresgélünk, nem kell messzire mennünk, itt van nekünk és az egész huszadik századi sport világnak Puskás Ferenc. Csak innen, Kispestről. Magyarország és Spanyolország büszkesége, Görögország kedvence, milliók példaképe. A legenda, akinek a nevét az egész világon ismerik, bárhová megyünk a világba, ha nem is tudnak mást Magyarországról, de a „Puskás” név elhangzik, egy barátságos mosoly kíséretében. Ő az igazi márka nagykövetünk mind a mai napig. Amellett, hogy az utolsó leheletéig magyar maradt, világpolgár volt. Emberi nagysága több kontinensen nyújtott segítséget felebarátainak. Páratlan tehetségű labdarúgó, sportoló volt. A második világháború után romokban heverő, megszállás alatt sínylődő ország válogatottját nemcsak, hogy fantasztikus győzelmek sorozatába vitte, de ezzel egy országnak adta vissza a hitét az újra felemelkedéséhez.
„Életét a labdarúgásnak szentelte, igazi barát és sportember volt a pályán és a pályán kívül. A pályán zseni, az életben ember tudott maradni. Beírta nevét abba az „Aranykönyvbe”, amely a magyarok nagy cselekedeteit és világörökségét rögzíti. Ez megőrzi nevét örökre a 21. század és a jövő évezredek magyarjai számára.” –írta róla csapattársa, Buzánszky Jenő.
Amikor 2013-ban kiírt „Példakép” című képzőművészeti pályázatunkhoz keresgéltünk a kortárs művészek alkotásai között, szembejött Regős István „Puskás csillagkép” című, 2011-ben készült műve. Nem hezitáltunk, megvettük, megtaláltuk a tematikus kiállítás egyik ikonikus alkotását, a művész és gyűjtő fantasztikus rezonálása egy gondolati körben, egy hullámhosszra kerültek. Ki más lehetne példakép, ha ő nem?
Most, a 2024-es foci Európa bajnokság alatt a csapatok heroikus küzdelmeit látva hol sírunk, hol nevetünk, gondolatban a helyszínen vagy a képernyők előtt együtt futunk, együtt küzdünk a játékosokkal. Ebben a felfordult világban, a háború árnyékában emberek millióinak adnak a sportolók lendületet, de mindenképpen élményt, méghozzá közösségi élményt. Ezután hány millió kisgyerek indul majd el egy focilabdával a hóna alatt a pálya felé, letéve kedvencét, az okos telefont.
Persze a magyar csapat egy-egy hullámvölgyében megint elkezdik a fotelsportolók a „stadionozást”. De sebaj, a mi stadionunk felett örökké ott ragyog majd a magyarok futball csillaga, a „Puskás csillagkép”.