Érted is! Igen, érted is halt meg. Akkor is, ha kételkedsz, ha nem hiszel, ha azt mondod, nem kérsz a megváltásból, valahogy csak megleszel a bűneiddel.
Kétezer évvel ezelőtt is gúnyolták, űzték, hajtották, megkínozták, kinevették. De ő csak ment, meghajolva a kereszt súlya alatt, fel a Golgotára. Mert az volt az elrendeltetése. Hogy az akkori és a jövő emberiséget szenvedésével, halálával váltsa meg bűneitől.
Állj meg egy pillanatra legalább, a húsvéti sonka, nyuszi, tojás mellett, gondolj rá is! Mert érted is szenvedett. Gondolatban, csöndben helyezd elé kétségeidet, gondjaidat, kisebb – nagyobb vétkeidet – meglásd, fellélegzel.
Kétezer évvel ezelőtt is gúnyolták, és manapság is mennyi gúny, és szerte a világban számos helyen üldöztetés éri azokat, akik hiszik és hirdetik, felvállalják a Megváltót és az általa hozott áldozatot.
Ne állj be közéjük legalább, akkor se, ha nem hiszed, vagy legalábbis még nem ért el hozzád el az üzenet, a megtapasztalás.
A legrosszabb a gyalázkodás, ami azokat éri, akik ennek a megváltó üzenetnek a jegyében teszik a mindennapokban is a jót, vállalják meggyőződésüket, miközben a gyalázkodók rombolják a lelküket, elhallgatatják a pozitív életre szóló üzeneteiket. A gyalázkodók, a gúnyolódók a mai Golgota mentén mit tesznek, hányszor mondanak le csupán csak a kényelmükről? Mit tesznek azokért, akiket talán üzeneteikkel eltérítenek, rossz irányban terelnek?
Gondolkodj el, kétezer évvel ezelőtt egy ember –az Isten fia?- felvállalta a gúnyt, a kínzást és kínhalált, értünk és érted is. A tisztelet, a főhajtás kijár!