Szüleink, nagyszüleink sokat meséltek az általuk átélt két nagy világégésről, az azt megelőző időszak politikai játszmáiról, melyek kísértetiesen hasonlítanak a mai kardcsörtetésekhez. Szoktatnak minket először a gondolathoz, aztán bele akarnak minket lovalni egy eszelős háborús készülődésbe. De mi a karácsonyra akarunk készülődni.

Ádvent van és ezt a gyönyörű várakozást a Megváltó születésére fel akarják cserélni a rakétákra való várakozásra. Ádventi üzenetként adják Európa hatalmasai, szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy a szüleink által elmesélt borzalmakat nekünk is át kell élni, gyermekeink elvesztését is előre vetítik.

Előttem van, ahogy nagyapám a karácsonyfa alatt elsírta magát a „Stille Nacht” felcsendülését hallván, mert a nagy háborúban Szentese ezt énekelték a lövészárkokban. Szüleim pedig ezen az estén a katyusák dörgését idézték fel, amikor megkezdődött Budapest ostroma 1944 karácsonyán. Az átélt borzalmakat megosztották velünk és gyermekeinkkel is, hogy a békére készítsenek fel minket, arra, hogy a mi és az általunk nevelt új generációk tegyenek meg mindent azért, hogy ezek az öldöklések és rombolások ne zúduljanak ismét reánk. A milleneum generációja már csak esetleg filmekből ismerik vagy háborús videó játékokban találkoznak a háborús öldökléssel, rombolással. A valóságban nincs még egy életed…

Ádvent van, közeleg a negyedik gyertya és a karácsonyi fények meggyújtása. A „Stille Nacht” is felcsendül, de nincsenek már közöttünk azok, akik átélték azokat a karácsonyokat, amikor dörögtek a fegyverek és a világ urai embert ember farkasává tettek, és csak „fagy volt és halál”. A szomszédunkban már a negyedik karácsonyt élik meg az emberek ezekben a szörnyűségekben, rettegésben.

Babits az első világégés közepette kiáltott szavait idézzük meg:

…

„ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezrek
várta, lélegzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!”

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!

…

Álljunk ellent ennek a felénk áradó őrjöngésnek, gondolatban, cselekedetben, ki-ki lehetőségei szerint. Ne engedjük be a lelkünkbe, szívünkbe a háború gondolatát.

Ádvent van, várjuk reménykedve a Megváltó születését. Bízzunk abba, hogy elhozza mindenki szívébe a béke lángját. Melyet nem csak őrizni kell, hanem tovább is kell adni!