„El lehet innen menni!” – kapja egyre gyakrabban a mellbevágó választ az, aki Zamárdiban pihenni, üdülni szeretne családjával, barátaival és nehezményezi a nyári szezonnak immár több, közel a kétharmadát uraló fesztivál cirkusz okozta strand és útlezárásokat, hangzavart és az elviselhetetlen tömeget. Ezekre az eseményekre a pár ezres lakosságra és üdülővendégre alkalmanként 20-30 ezer ember zúdul.
És mindez történik az állandó lakosok számát jóval meghaladó üdülőtulajdonosok megkérdezése nélkül. Azoknak az embereknek a feje felett átnyúlva, akik becsületes munkával felépítették pihenésükre azt a menedéket, ahol a nagyváros zajától távol regenerálódhassanak. Itt már több generációról van szó, több évtizedes múlttal. Számos családban a nagyszülők még az ötvenes években, pionírként építették fel szerény házikójukat, melyet az utánuk jövő generáció fejlesztett, szépített. Akik itt töltötték gyermekkorukat, itt élték meg ifjúkori szerelmeiket és ma is itt szeretnének pihenni és élvezni ezt a csodálatos természetet, azok Zamárdit második otthonuknak tekintik. És tettek is a fejlődéséért mindig, lehetőségeikhez mérten kérésre, de kéretlenül is. Így épült meg összefogással a helység ma már idegenforgalmi látványossága is, a csodálatos panorámát nyújtó kilátó. Azon a helyen, ahol valamikor Zsolnay majolikával díszített apátsági présház állt, melyet a háború után a kommunista tanácselnök elbontatott és tégláiból bikaistállót építtetett. De a helyet és az emléket az őslakosok a pionírokkal együtt megőrizték és az utódok a 2000-es ünnepségekre méltó építményt létesítettek a helyén.
Mostanság azonban, akik kérdéseikkel, javaslataikkal szeretnének beleszólni környezetük alakításába, egyre gyakrabban kapják válaszul a levitézlett volt miniszterelnök elhíresült mondatát idézve– „el lehet innen menni”! Ugyanezzel próbálják elnémítani azokat, akik nehezményezik azt az utóbbi években egyre jobban kiterjedő buliturizmusból eredő atrocitást, mely az üdülőhasználatuk zavartalan használatát éri. Mert ez igen is atrocitás, mégpedig az erőszakos és durva fajtából. Hogy érvényesülhet a zavartalan ingatlanhasználat és a pihenéshez való jog?
Számoljunk csak! Ebben a szezonban négy megaesemény zúdult Zamárdira. Július elején a Balaton Sound, majd a Rose fesztivál, a harmadik a több helyszínen megjelenő ZamJam, mely utóbbi még a minőségi kultúra megjelenítését szolgálta. A negyedik pedig Szent István ünnepét is magába foglaló Strand fesztivál, amely ünnepen hagyományosan a családok, barátok szerte az országban tágabb-szűkebb körben összejönnek ünnepelni, ki-ki hite szerint emlékezni nagy királyunkra és az ő Szűz Máriának tett ország felajánlására. De ez Zamárdiban már nem lehetséges, itt igaz az a Bibliából vett idézet, hogy egy időben „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lukács evangéliuma 16,13). Itt már csak a mammon az úr!
Bár az egyes, nagyon hangos események „csak” 4-5 napig tartanak, de ezek befogadására kisebb városok épülnek a strandon, melyek munkálatai már 7-8 nappal korábban kezdődnek és a bontás is eltart legalább 4-5 napig. És mi marad utánuk? Letarolt fű, kátyúk, piszkos strand, zavaros vizű Balaton, melyben több tíz, akár száz ezer ember „mártózott” meg egy helyen, gyakran „illemhelyként” használva az egyébként kristálytiszta vizet… Mekkora ennek az „ökológiai lábnyoma”? A munkálatok alatt kamionok dübörögnek az üdülőhelyen, daruk dolgoznak szinte a strandolni vágyók feje felett, napról-napra épülnek a kerítések, szorulnak ki ezekről a területekről a pihenni vágyók. Számoljunk csak ismét – a rendezvény napokat összeadva mintegy nyolc hétre rúg az az idő, amikor jelentősen korlátozódik az üdülők pihenésre alkalmas használati ideje. Szinte nem marad hétvége, melyen nem dübörögne valahol valamilyen rendezvény. A nagy anyagi ráfordítással létrehozott és gondosan ápolt üdülő ingatlanok használati értéke és mértéke ezekben a hetekben jelentősen korlátozódik, illetve ellehetetlenül. Sokan a tulajdonosok közül ebben az időszakban Zamárdiból szinte „elmenekül”, jelentős költségen családjaikkal máshol keresnek pihenést. Egy kétharmadnyi nyári szezon…
A településnek ez a dübörgő fesztiválcirkusz rövidtávon jelentős bevételt hoz, bár felhasználásába a körön kívülieknek csekély beleszólása és rálátása van. Hosszútávon azonban biztonsággal kijelenthető, hogy a 15-20 napnyi dübörgés, és az eseményeket kísérő munkálatok, valamint korlátozások leveszik Zamárdit a minőségi turizmust nyújtó helyek térképéről. Ez a tendencia már most kézzel fogható! A motorcsónakmentes tiszta vizű Balatont és a csendes környezetet, gyönyörű panorámát élvezni vágyó hazai és külföldi vendégek egyre-másra mondták le idén is folyamatosan növekvő számban foglalásaikat. Ehelyett a Balaton egyik legszebb panorámájú partszakaszát bulinegyed foglalja el – nem lehetne ezeket a rendezvényeket a még nem hasznosított, kevésbé lakott területeken elhelyezni? A panorámát is megveszik a szervezők? Milyen négyzetméter áron, a környezeti és szociológiai hatásokat hogyan taksálják? Ez a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező hely így sodródik a „buli települések” körébe, kiszorítva innen a minőségi élményéket kereső turistákat és családokat.
Hogy is kezdődött? Több, mint tíz évvel ezelőtt, szinte csak tűrőpróbaként itt rendezték az EFOT-ot. Ma már nosztalgiával gondolnak vissza erre az eseményekre az itt üdülni vágyok és azt mondogatják, hogy az egy „babazsúr” volt az elmúlt évek megaeseményeihez képes. Ez a kezdet a farkas és a három kismalac meséjét juttatja eszünkbe. A farkas is először csak az egyik mancsát dugta be a kismalacok házába, aztán szegény párák kiszorultak onnét.
És az üdülőtulajdonosok és családjaik tehetetlenek. Nincs a város őket is érintő dolgaiba beleszólási joguk, nincs helyben választójoguk. Csak kötelességeik vannak. Mint például az igen magas ingatlanadó és üdülőhelyi díj megfizetése, a házaik előtt fizető parkolóvá alakított zöldterület gondozása, az események alatti különböző korlátozó rendszabályok betartása. Mert ha nem, akkor lecsapnak rájuk teljes szigorral… És mit kapnak válaszul ennek fejébe, ha felemelik a hangjukat és kérdezni mernek, akár csak egy biztonsági őrtől is? „El lehet innen menni!”, vagy ha nem tetszik „Forduljanak bírósághoz!”. Ennek következményeként egy esetleges tömeges ingatlan eladási hullám kiknek az érdekét szolgálná? Az ingatlan spekulánsokét. Végül is a mammonét!