Jónás és a cet „esete” bizonyára nem ismeretlen a bibliaforgató emberek számára és azoknak sem, aki Babits „Jónás könyve” című verses formában íródott művét lapozgatták. A történet szerint az Úr parancsot ad Jónásnak, hogy közölje Ninive lakosságával a városjövendő pusztulását. Jónás a feladat elől megfutamodván hajóra szállva menekül, de a tenger hullámai közé vetették a hajósok. Jónást pedig egy arra úszó hatalmas cet egyszerűen csak elnyeli. Jónás három napot és három éjjelt tölt a cet gyomrában.
Az Úrral civódó prófétát végül negyednap kiveti gyomrából a bestia. Jónás története tovább folytatódik. A romák bolyongása is az Úr ítéletével kezdődött a legendárium szerint.
A roma festők galériájának sorsa is egy kicsit hasonló, ezidáig helyről-helyre költöztek, most a Bálnában kaptak méltó helyet, reméljük tartósan. Az Art Market standjai között bolyongva fedeztük fel a klasszikus és a fiatalabb generációhoz tartozó roma képzőművészeket bemutató galériát. Az ottani beszélgetések és a kiállított művek felidézték emlékeinket, hogyan kerültünk közel kultúránk e különleges területéhez.
Szerencsés embereknek tartjuk magunkat, mivel a korunk előre haladtával is nem csökken, hanem bővül a baráti körünk. Természetesen ezen azt kell érteni, hogy a fiatalkori barátainkon túlmenően a jól elhatárolható életszakaszainkban újabb és újabb értékes baráti kapcsolatok keletkeztek, melyek nem azonos mélységűek, de mindegyikről elmondhatók, hogy befolyással hatottak a tevékenységünkre, érzelmi világunkra, értékítéletünkre, érdeklődési körünkre
Ilyen értékes baráti kapcsolat irányította figyelmünket a naiv művészek irányába. A Völgyi – Skonda Gyűjtemény bemutatása szegényebb lenne, ha nem mondanánk el, hogy a klasszikus, majd kortárs festészet után hogyan jutottunk el a „naivok” című, gyűjtőfogalommal bíró hazai naiv és cigány festészet egyes alkotásainak gyűjteményünkbe való integrálásához.
Hogyan is lehet meghatározni a naiv művészek körét, talán a műkedvelők valamilyen – leginkább művészeti szempontból – „értékes” részét jelentik? A helyzet nem ilyen egyszerű.
Az elmúlt száz év alatt kialakult naivitás-kultusznak és kategorizálásnak van némi megfogható alapja. Megfogható, de nehezen leírható. Én például látom, de megfogalmazni csak csikorogva tudnám. A szakirodalom persze segíthet – idehaza is fontos írások születtek e tárgyban, néhány nemzetközileg is kiemelkedő életmű– ám, amennyire ismerem a dolgokat, pontos válasz nem született a lebegő kérdésre. Mert számomra a valódi naiv művészet – léteznek ugyanis álnaivok és a stílust fölvevő mesterek – valami folytonos lebegést jelent, ez a stílus – stílus ez? – lényege a megfoghatatlan, sajátos lebegés. Ahol ez ott lebeg, ott értékes művészet van. A kezdetben a veleszületett tehetséggel, intuícióik alapján alkotó naiv művészek később belső és külső hatásokra autodidaktákká, sőt néhányan felsőfokú képzettséggel rendelkező alkotókká váltak.
Mert mi lehetne más közös – magyar példáknál maradva – Győry Elek és Balázs János művészetében? Egyikük paraszti léte és falusi látványvilága, másikuk cigánytelepi élete és meseszerű vadsága máshogyan nem kapcsolódik össze. S akkor nem említettem Szentandrássy Istvánt vagy Mokry-Mészáros Dezsőt, kiről ugyan azt mondják, hogy a „naiv festészet eszközeivel” dolgozott, de valójában inkább holmi „naívavantgarde” képviselője lehetne, ha ugyan létezik ilyesmi. Az viszont kétségtelen: festő és művész, mégpedig az igen jelesek közül való. És kész.
A baráti találkozásaink során komoly gondot jelentett, hogy a meghívó házigazdáknak milyen ajándékkal kedveskedjünk. Mivel régóta ismerjük egymást, közel azonos érdeklődési körünk is erősíti a kapcsolatokat, igyekszünk az ajándék kiválasztásánál nem a pénzbeli értékre, hanem a házigazdák érdeklődési körére figyelemmel ajándékozni. Ezt történt akkor is, amikor egy kellemes borvacsorára invitáltuk a művészetek és a gyűjtés után érdeklődő kis baráti csoportunkat lakásunkba.
Vértes Gábor barátunk, aki már sajnos lassan egy éve nincs közöttünk, mint a PAUKER Nyomda ügyvezető tulajdonosa, számos művészeti kiadványunk közreműködője és nem utolsó sorban maga is a képzőművészet iránt érdeklődő, gyűjtő ember volt. 2008 óta követte támogató figyelemmel a Völgyi – Skonda Gyűjtemény fejődését, nyilvánosságra lépését, és a gyűjtemény dokumentálását. Egy látogatása során beállított hozzánk a PAUKER Nyomda által kiadott, kuriózumnak számító „Cigány festészet Magyarországon 1969 – 2009” című művészeti albummal
A könyv az első pillantásra megfogott minket, és alig vártuk, hogy a kellemes ételek és borok, valamint az értékes, érdekes beszélgetés után alaposabban is bele nézhessünk az ajándékba kapott albumba. Szerencsére hétvége lévén a teljes vasárnap is rendelkezésre állt az album áttekintésére. Mire végeztünk az album tanulmányozásával, megfogalmazódott bennünk a gondolat. Mi, akik a gyűjteményünkben a saját korunkat akarjuk az utókornak bemutatni, nagy hiányt pótolunk és értékmentést végzünk, ha még felleljük és megvásároljuk azt a naiv népi és cigány festményeket, amelyek még elérhetők, és már későbbiekben, a megélhető élmények hiányában nem keletkezhetnek. Az ajándék album tanulmányozásakor megfogott bennünket az erős színhasználat, a naivan kezelt ábrázolás, a gyerekkori élményeket felelevenítő képek, amelyek a XX. század végén, már csak ezeknek az „adatközlő” naiv magyar paraszti vagy cigány festők keze alól kerülhettek ki. Már ezek között is észre lehet venni a modern élet változást a téma megfogalmazásában, ahol, mint pl. Orsós Teri legújabb képeiben a „Teknővájót” a városszéli lakótelep melletti kiserdőbe telepíti, vagy a cigány család a buszállomásra vár az emeletes házak szomszédságában, és nem a régi putri soron lett ábrázolva.
Megvalljuk, nem minden mű nyerte el az érdeklődésünket, de már az album első átnézése után is kialakult az a 10 – 12 cigány festő köre, akik kiemelkedtek a többi közül az egyéni, csak rájuk jellemző alkotásaikkal. Elhatároztuk, hogy tőlük minden még fellelhető művet megpróbálunk a gyűjteményünkbe illeszteni. Akkor még nem tudtuk, hogy ez milyen nehéz, de egyben izgalmas vadászat lesz, de a 2018-ban kiadott „NAIVOK” című albumunkban illusztrált képek bizonyítják az eredményeket. Több cigány művésszel személyes kapcsolatba kerültünk, akik érdeklődésünkre, mint például Kun Pál ráckevei művész, újra elkezdtek gyerekkoruk élményeit feldolgozni, festeni. Talán ez egy mecénás-gyűjtő legnagyobb sikere…