Szegény Van Gogh… Végig nyomorogta az életét, egyetlen vásárlója a testvére volt, pedig remekműveket alkotott. Ő tudta ezt, a környezete nem ismerte el. Nem tágított a folyamatosan megújuló stílusának maga szabta útjáról. A meg nem értés kísérte életét, míg el nem borult az elméje az elismerés hiánya, a nyomor és persze némi abszint hatására. Nem volt éppen a kora vad kapitalizmusának kegyeltje.
Napjainkban alkotásainak az értéke az eget nyaldossa, ahonnan szegény művész, ha letekintene, ismét a beretvájához nyúlna és levágná a másik fülét is. De nem az ő fejében lévő téboly hatására, hanem annak az őrületnek, mely újabban a környezetszennyezés ellen harcoló klíma terroristák körében tombol, akik nem átallnak paradicsompürét, tejszínhabot és egyéb nyalánkságokat dobálni a világ művészettörténetének remekeihez. Aztán pillanatragasztóval a múzeum falához ragasztják magukat, persze abban a biztos tudatban, hogy másodperceken belül sietnek az őrök az oldószerrel, hogy hamvas bőrük ne tapadjon örökre oda mementóként a terem falához. Pedig talán lehetne tenyérlenyomatuk műtárgy, mely korunk tébolyát jelképezi. Van Gogh elhíresült önarcképe is azt hirdeti, de csak szubjektív, önkárosító módon, csodálatos művészi eszközökkel megfestve.
Nem úgy, mint ezek a feltűnési viszketegségben szenvedő alakok, akik a világot, melyet állítólag megmenteni akarják, fosztanák meg tetteikkel azoktól az értékektől, melyekért érdemes felvenni a harcot bármiféle pusztító erők, a környezetszennyezés ellen is. Ezen remekművek nélkül nem csak hogy szegényebb lenne a világ, de talán a földi lét is elveszítené az értelmének egy jelentős részét. Az őskortól kezdve az ember a létfenntartáson kívül szépséget is alkot, melyet megőrizve tovább ad az utódainak. Ezek az alkotások alapjai a generációk értékrendjének, melyre egyre feljebb és feljebb lehet építkezni. A lélek táplálékai, melyek erőt adnak a harchoz a világunk jobbításáért.
Akik ezeknek az értékeknek a rombolására szólítanak fel, mutatnak erre az eszement pusztításra példát, azok lélekszennyezők. Ha ez a kór elterjed, akkor világunk valóban a romlásába rohan.