Pünkösd előestéjén, szombaton érkeztünk dél-angliai körutunk során Exeterbe. Ez a szigetország egyik olyan történelmi múlttal rendelkező városa, amely áldozatul esett a második világháború során a németek által indított, „Baedeker bombázás” néven elhíresült légitámadásoknak. Mit is rejtett ez az elnevezés? Miután az angol légierő szinte porig bombázta a műemlékekben gazdag Lübeck városát, a németek úgy döntöttek, hogy előveszik a híres Baedeker útikönyvet és sorra véve az abban szereplő történelmi angol városokat, pusztító légicsapásokat mérnek azokra.
Így pusztult el nagyrészt Exeter történelmi belvárosa is. A csodálatos katedrális megmenekült, illetve sikerült megvédeni és a károkat helyreállítani.
Ide vezetett tehát az utunk, csodálatos időben. A templomot körülvevő harsogó zöld pázsiton sok ember üldögélt, élvezve az erre felé ritka napsütést és az ünnepet, legalábbis mi úgy hittük.
Belépve a katedrálisba, először felfelé néztünk, ahogy a harsogó gótika csúcsíveivel felfelé vonzza a tekintetet, a mindenhatót keresve. Elállt a lélegzetünk is attól a varázslattól, melyet a régmúlt idők építőmesterei, művészei teremtettek évszázadokon keresztül, ámulatba ejtve, bevonzva és áhítatra késztetve az embereket.
Mi is erre készültünk, de a harsogó gótika csendjét egy mellbevágó harsogás, egy rock banda dübörgése törte meg. Először azt hittük, hogy rossz kaput nyitottunk meg, de aztán gyorsan szembesültünk a rideg valósággal. A történelmi, szakrális varázslatból visszacsöppentünk napjaink blaszfém őrületébe. A katedrálisban nem a Pünkösd vasárnapját megelőző szombat esti elő-misére készülődtek. Nem, dehogy! Egy hard-rock banda gyakorolt a hamarosan kezdődő Queen 21. elnevezésű koncertjére. Könyörgően néztünk rájuk, hogy legalább addig függesszék fel dübörgésüket, míg mi körbejárva megkíséreljük a belső műalkotásokat megcsodálni, de még erre is képtelenek voltak Kiűzettünk, mint a kufárok Virágvasárnapkor Jeruzsálemből. Pedig hát a kufárok nem mi, hanem a koncert szervezői, engedélyezői voltak. Nem csak földi javakkal, hanem az emberek, a fiatalok lelkével kufárkodók azok, akik ily módon meggyalázzák egy felszentelt hely atmoszféráját. Kifelé szinte menekültünk, de még oldalvást pillantva láttuk, hogy egy püspök oldalkápolnáját ajándékboltnak rendezték be, a főhajó két gótikus oszlopa közé pedig italoktól roskadozó bárpultot helyeztek el.
Kint aztán döbbenten álltunk és tekintettünk fel a csodálatos homlokzatra. Körbenézve megértettük, hogy a sok embert nem az ünnep, hanem a rock koncert vonzott a katedrális közelébe.
A templom, ez a szakrális műemlék együttes a nyolcvan évvel ezelőtti útikönyv által megtervezett ellenséges légicsapásokat túlélte. Ezért évtizedeken keresztül az itt összegyűlt hívek hálát adtak a gondviselőnek.
Napjaink belülről indított „Baedeker” támadásait lehet, hogy az épület túléli egyelőre, de az idevonzott emberek lelke, szellemisége maradandó, talán visszafordíthatatlan károsodást szenved. És ezt nem kívülről, felülről jövő ellenséges bombázás, hanem belső pusztítás hajtja végre.