A reffelés egy, a vitorlázásban használt kifejezés- a jelentése a vitorlázat kurtítása, a fővitorlák bevonás. A vitorlázók akkor reffelnek, amikor nagy szélbe, akár viharba kerülnek.
Év elején vagyunk és a pár napig tartó ünnepi nyugalom után körülnézve azt tapasztaljuk, hogy a világban és a közvetlen gazdasági-társadalmi környezetünkben nem csillapodnak a szelek, sőt, kicsit távolabbra tekintünk, még fenyegetőbb viharfelhőket láthatunk a horizonton.
Ezek a turbulenciák kihatnak a mindennapjainkra is, a munkánkra, az emberi kapcsolatainkra és végső soron a pénztárcánkra is. Első reakciónk általában az, hogy még több vitorlát húzunk fel, bele akarunk állni a szélbe, kihasználni a lehetőségeket, amelyek még adódnak. Minden áron a győztesek között akarunk lenni, de legalábbis megőrizni eddig kemény munkával megszerzett pozíciónkat az életben.
De eljön az a pillanat, amikor fel kell ismerned, hogy nem vagy már ura a szeleknek, hiszen nem Te gerjesztetted. Ha ezt nem veszed tudomásul, rámehet a magánéleted, az egészséged, a munkában,a társadalomban elért helyzetedre. Hajótörést szenvedhetsz.
Velem is előfordult, hogy még akkor is feszítettem a vitorlákon, amikor láttam már, hogy reménytelen a helyzet, a szelet fújók erősebbek, ők diadalmaskodnak. A hajóból kiestem, sikerült baráti segítséggel egy mentőcsónakba szállnom és a partra evickélnem. Megmenekültünk, én és a csapatom is. Összeszedtük magunkat és máshol, más hajóban újrakezdtük. Sikerrel.
Megtanultam, hogy időben kell kurtítani a vitorlákon. Hogy mikor is? Egy tapasztalt tengeri medvét idézve: „Akkor reffelj, amikor először gondolsz rá!”