Néhány hónapja nyitottam meg Bereczki Kata kiállítását az Ady25 Galériában. Most ismét ellátogattunk Rajtmár István varázslatos környezetű villa-galériájába. Imádom ezt a helyet, borostyánnal befutott falak, dúsan burjánzó növények a kertben, mintha a gyerekkorom regényébe, a „Titkos kert” miliőjébe kerülnék vissza.
Ez a kép ihlette meg a galéria tulajdonost is arra, hogy fiatal kortársművészeket szólítson meg, készítsenek alkotásokat erről a hangulatról, erről az elmúlt korokat idéző környezetről. Azokról az impressziókról, melyek hatására elindul bennük az alkotás folyamata. Többen a művészek közül a helyszínen, plein air dolgoztak, magával ragadó művek készültek. Ezekből rendeztek kiállítást a galériában „Adytív” címmel. Ezt jöttem megnézni. És megdöbbentem.
Belépve a kiállítótérbe szembe találkoztam önmagammal, egy festményen, ahogyan Bereczki Kata és Rajtmár István társaságában, lábunknál a szőnyegen a feszülten figyelő kutyussal, megnyitom a művésznő „Horizontok” című kiállítását. Mögöttem a falon, a képen a kiállítás néhány festménye, az NDK-s turisták Practica fényképezőgéppel a nyakukban, Trabantjukat támasztva, a sátruk előtt teregetve. Képek a képben, a festményben.
Felidéződik bennem az akkori kiállítás retro hangulata, a képek szín kavalkádja, az arctalan arcok, mind- mind érdekes kontrasztot képezve a villa hangulatával.
Ebben a biedermeier miliőben megelevenednek a többi képet ihlető impressziók is, egymással replikázva a hangulatok, a belső terek, a kert, a növények, az emberek. Fantasztikus művészi és mesterségbeli készsége ragadott meg különösen két alkotásnak. Az egyik a veranda hangulatát csodálatos fényekkel jeleníti meg egy enteriőrben, a másik pedig aprólékos gonddal kidolgozott grafikán a korabeli kerítés rácsait és azokon keresztül a kert hangulatát idézi fel.
Szinte hallhatóak a gondolatok zsongása az alkotók fejében, betöltik a teret, a képek a képekben önmagukért, önmagukról, az alkotókról mesélnek. Ebben a térben a szépséggel és a helyszín által sugárzott nyugalommal találkoztunk.