Hamvas Béla ül a Libanoni cédrus tövében. Azaz hogy Csontváry műtermében, ahogy azt drMáriás alkotásának címe jelzi. A művész legújabb festményeiből a Godot galériában rendezett tárlaton az irodalom nagy alakjai között sétálgathatunk, valamennyien a hozzájuk leginkább illő képzőművészek „műtermeiből” néznek ránk.
Az első képről, mellyel találkozom, Hamvas Béla tekint reám szemlélődő, békés mosolyával. Tovább sétálok, de ide térek vissza. A filozófus-író és Csontváry. Két magányos művész, saját korukban gyakran kitaszítottan, magányosan éltek. Így alkottak az örökkévalóságnak. Erről beszélgettünk Máriás Bélával, aki ennek a gondolatiságnak a jegyében alkotta meg művét, hozta össze benne Hamvast,Csontváryt és a Libanoni cédrust, a magányosat. Kutakodtam és rátaláltam Hamvas Béla gondolataira.
„ Íme, a cédrus. Fa áll itt, a sok közül egy. Nincs belőle kettő. Elszigetelt egyetlenségében abszolutizálta magát. Senkihez és semmihez nem hasonlít. Saját ideje van, saját helye, itt áll, beágyazva a világba, népébe és vallásába, hűségben földjéhez és végzetéhez, szakrális egyszeriségében.” Írja Hamvas Béla Csontváry nagy cédrusáról a Patmosz I-II. c. művében.
Talán nincs még egy olyan fafajta a világon, amelynek olyan különleges, évezredeken átívelő kulturális jelentősége lenne, mint a cédrusnak, különösen pedig a libanoni változatának. A cédrusfa nem egyszerűen csak egy, a világ mintegy 30000 fafaja közül. Maga a történelem.
Libanon jelképe ma is a cédrus, holott alig maradt belőle pár mutatóban. A Kadisa-folyó völgyében azonban él néhány idős példány. A körülbelül 375 túlélő fát “Úr cédrusainak” nevezik, melyek közül kettő 3000 évnél is idősebb, tucatnyi idősebb ezer évnél, a többség 100 éves elmúlt. A legmagasabbak elérik a 35 méteres magasságot is.
A történelem során az emberek a legnemesebb fának tekintették, ezért nevezték olykor az Isten cédrusainak. Kidőlésük a maradandó dolgok mulandóságát hirdette.
Hamvas Béla, Csontváry, a libanoni cédrusok. Jelképei a nagyszerűségnek.
Azon a földön, ahol ezek az óriás fák még élnek és küzdenek a megmaradásukért, most ismét háború dúl. Túl fogják élni ezeket a viharokat is, ahogy az elmúlt évezredekben tették.
Hamvas Béla, Csontváry művei és szellemiségük is túlélték a pusztító értetlenséget, kegyetlen kitaszítottságot. Mint a libanoni cédrusok.