Egy egészségesen gondolkodó ember tele van tervekkel. Rövid, középtávú tervekkel és persze hosszabb távra szóló álmokkal, amelyek megvalósítása függ a sok „majd akkor, és hogyanoktól”…
Baktatunk, időként száguldunk a pályán, ünnepeljük a kisebb-nagyobb győzelmeinket egy-egy terv, mérföldkő teljesítésénél. Időnként még magasabbra is emeljük a lécet, időnként módosítunk az elképzelt terveken. Aki vezetői pozícióban töltötte, tölti életének rövidebb-hosszabb szakaszát, erre szocializálódott, ezt követi magánéletében is. A jelszó: „ha akarod és teszel is érte, mindent bele adsz, akkor eléred a céljaidat.” Már a gyerekeknek is ezt sulykoljuk, még a reklámok is ezt harsogják.
Rendben is van ez így, csak egy gondolat kimarad. Az igaz, hogy Te tervezed az életedet, de a terveid alakulását az élet írja meg. A közmondás is azt tartja: „Ember tervez, Isten végez.” Homérosz így ír az Iliászban: „Az ember tervét Zeusz nem mind viszi véghez.”
A Bibliában a példabeszédek könyvében szerepel egy olyan, hogy: „Az ember kieszeli útját szívében, de az Úr az, aki lépéseit irányítja.”
Elég egy telefonhívás, hogy az ország másik felében lakó, eddig önálló életet élő idős szülőt baleset érte, hosszabb távra gondozásra szorul. Vagy a gyermekünk tanulmányi eredményei aggasztó módon, előttünk ismeretlen okokból leromlottak, viselkedési problémákat jeleztek az iskolából, az eddiginél sokkal több figyelmet, törődést, időt fog igényelni a nevelése.
Máskor elmész a szokásos éves rutin szűrővizsgálatokra, eddig az eredmények mindig megnyugtatóak voltak, rutinszerűen kipipálod és lefűzöd a leleteidet az erre kialakított dossziédba. Még vállon is veregeted magad, hogy lám-lám, az egészségtudatos életmódod meghozta gyümölcsét.
Aztán jön az igazi villámcsapás. Egy „pozitív” jelzéssel ellátott eredményt kapsz. Nem akarsz hinni a szemednek, a véleménynek, megkérdőjelezed azt. Ez az első fázis, a tagadás. Elrohansz másik intézménybe, újra megcsináltatod a tesztet. Amikor az is igazolja az elsőt, kicsit összeroppansz, magadba zuhansz. Százszor felteszed a kérdést, hogy történhet ez velem, pont velem? Ez a második fázis. Egy csapásra egy sor, mozgásban lévő terv, előtted álló feladat, cél és prioritás módosításra szorul. És itt eldől sok minden. Sok függ attól, hogyan tudod a változásokat kezelni, pedig erre a szakmai-vezetői életedben alaposan kiképeztek. Hiszen gyakran írtuk fel a flip chartra prezentációink során, hogy az „élet a változás maga”. El tudod-e ezt most fogadni, tudod-e alkalmazni a saját további életed alakításánál?
Ha igen, akkor neki állsz az „újratervezésnek”. Megkeresed a számodra legjobb szakembert, megkonzultálod és elfogadod a terápiát- elkészíted magadban a gyógyuláshoz, felépüléshez vezető legmegfelelőbb projekt tervet. Ez a harmadik fázis, ettől függ minden, mondjuk ki bátran: az életed. Itt már nem omolhatsz össze, el kell indulni az úton. Látni kell pozitívan a végcélt, a gyógyulást, de a mindennapokban a következő hídon való biztonságos átkelésre kell koncentrálni. Bíznod kell a segítőidben, de leginkább bíznod kell önmagadban, alkalmaznod kell a jelszót: „ha akarod és teszel is érte, mindent bele adsz, akkor eléred a céljaidat.” És a most előtted álló célnál nagyobb nincs: a tét az egészséged, az életed. Ennek kell alárendelni minden egyéb tervet. Van, amit törölni kell, van, amit csak át kell ütemezni. Az egyik legnehezebb, az a kommunikációs stratégia, kinek mit és hogyan mondjunk el úgy,hogy ne kétségbeesést, eltávolodást eredményezzen, hanem a környezetedet, családodat megfelelően bevonva egy támogató csapatot tudjál építeni. Ez a mostani, egészség- projekted is team munkát igényel.
Mert mint tudjuk, egyedül nem megy… A bezárkózás magányt szül. A magány felfokozza a félelmeket, károsító stresszt okoz. Olyan ez, mint amikor egy sötét szobába lépünk. Ha felkapcsoljuk a világítást és ott találjuk a családunkat, barátainkat, segítőinket, akkor már csökken a feszültség, eltölt minket a bizalom a „projektünk” sikerében. Erőt kapunk, hogy elinduljunk és végig menjünk az úton.