Huxley könyve a huszonhatodik századi Londonban játszódó történetének világában a szaporítás, a genetika és a technika hatalmas fejlődést mondhat magáénak, teljesen megváltoztatva az emberi társadalmat, amit kasztokra osztanak fel, rang szerint csökkenő sorrendben. A leírt társadalom felfogható utópiának is, nagyon ironikus formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonista, korlátlan szexből és kábítószerekből nyert örömre koncentrál. Egy minden ízében „tökéletesen” megtervezett és megszervezett társadalomban a magas fokú gépesítésnek csak az szab határt, hogy az embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő, amit szintén különböző „pótlékokkal” töltenek ki.
Az 1931-ben írt könyv utópia vagy vízió? Ha az elmúlt egy-két évtized történéseit vizsgáljuk a fejlett nyugati világban, akkor egyre inkább egy vízió rohamos beteljesülésnek tendenciáját figyelhetjük meg, melyhez az orwelli világkép párosul. Megvalósulni látszik, sőt működésbe lendül egy mindent irányítani és ellenőrizni akaró, nemzetek feletti világhatalom. Ennek szolgálatába áll a digitalizáció fénysebességhez hasonlítható gyorsaságú fejlődése, a mesterséges intelligencia rohamos térnyerése is. Ha ennek nem szabunk határt, korlátokat, akkor átveszi az uralmat az életünk felett és akár el is pusztíthat.
A magunkkal hurcolt, az élet és munkaterünkbe beépült elektronikai eszközök már ma is lehetővé teszik a felettünk történő totális ellenőrzést, szinte lehetetlen elbújni ez elől. Karnyújtásnyira van a digitális pénz nemzetközi szintű bevezetése, melyen keresztül teljes mértékben megvalósítható az emberiség feletti beszedő, kirovó-büntető, jutalmazó rendszer. Van már olyan ország, ahol kísérleti jelleggel bevezetésre került. Egy első lépésként ez lehetővé tette egy kisebb közlekedési szabálysértésért járó büntetés automatikus levonását a polgár digitális pénzéből, járadékából. Ez persze csak a kezdet, könnyen beláthatjuk ebből a példából is, milyen távlatok nyílhatnak meg ez által az emberiség ellenőrzése, korlátozása és irányítása terén.
A kasztokra bomlás megvalósul, mert a korlátlan egyenlőség látszatába burkolva ott vannak az egyenlők és egyenlőbbek, a hatalmi érdekeknek megfelelően kiválasztott rétegek, csoportok sokszor negatív kontraszelektálása. Ezek a kiválasztottak az érdekek mentén bármikor felemelhetőek, vagy visszasüllyeszthetőek.
A technika fejlődése által megnövekedett szabadidő az embereket ennek eltöltésére tömegesen egy virtuális világba tereli. Sokszor már nem tudják megkülönböztetni a való és a mesterséges világot, melyre a média manipulatív módon rásegít. A gyerekek, a fiatalok digitális játékok, „sportok” között nőnek fel. A nemzetközileg rohamosan terjedő, érthetetlen tömeggyilkosságok egy része is ide vezethető vissza. Aki meghúzza a ravaszt, az gyakran ilyen játékokban szocializálódott és azt sem tudja, hogy aki vele szemben áll, annak nincs „még egy élete”.
Az emberiség lassan, de biztosan válaszút elé kerül: a kényelmes, elbutulás és a pusztulás felé vezető út, vagy visszaszerezni és kézben tartani az irányítást az élete felett.